Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. november) 6. szám, 401–480 p.

Mint héj az almát, borít a magány,
körülkerített, és szólt: „Ennyi vagy!”
Hordom az élet bőrét, burkomat,
s látom, mindenki páncélt hord magán.

A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de már megszületve elkülönültem,
s most magány vagyok, s új magányra mag.

Gyümölcs vagyok magamban, idegenben.
Úgy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.