Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. november) 6. szám, 401–480 p.

A fény kiszaladt a szeméből –
Szem, boszorka szeme, ne bánts!
Füvek lobogtak a hajában,
s a haja most zörgő bogáncs.

Alszik. Megnőtt szakálla, körme,
Hét napja alszik. Tán nem él.
Különös szagú lett a bőre,
s az arca ráncos denevér.

Félek; nem merem betakarni,
és nem merek ránézni sem.
Futok előle, s érzem: üldöz
szakállasan és körmösen.