Sikered újságlepedők hintázzák,
Kormányozható léghajók
Indulnak el a neveddel,
És új fajta ételekbe,
Italokba és szivarokba
Lopják a hírednek ízét,
Míg négyhónapos csecsemőd
Hiába kesereg kebledért.
Özvegy anyád álmodat fejti,
Biztosan győzöl, az álom nem hazug…
– Kopasz öregurak nyalják
Fonnyadtkék ajkukat véresre
(Emlékezve a gyönyörökre,
Mikben a választás előtt
Mint bírálók részesültek)
Mikor versenylóként, szabályosan,
Szégyen nélkül porondra dobbansz
Versenytársnőid megremegnek,
S lehullik rólad a lepel…
Csipás szemű vasárnapi
Suszterlegény-donzsuánok
Álmodnak a bőrödről…
– Pedig hát izzadsz, szoptatsz,
És szöghajadon fodrászok
Görcsös ujja vetett hullámot.
Munkátlan irodistalány vagy,
Mert nem tudtál férjhez menni,
Most az ideges emberek
Gyúlékony lelkébe dobod
A szépséged reklámcsóváját. –
S rád éheznek uzsorások,
Kannibálok, kisvárosi
Bálkirályok, és átkoznak
A rosszul-szerett varrólányok. [433]
Talán szép is vagy. – S talán
Egzotikus fejedelmek
Harakirije lesz diadalutad,
De övezhet a fény,
Aranyhegyeket fiadzhat
A körötted tomboló őrület,
Te a bomlás röhögése vagy.
És én nem kutyagolnék Párizsba
Érted, szerelmi bánatomban
Nem gyilkolnék – hozzád képest –
Szelíd oroszlánokat
A Tanganyika zsombékjában;
A nevedet se tanulom én meg,
Még a képeslapokban se nézlek,
S egy sovány szúnyog életét is
Sajnálnám elpusztítani érted. |