Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. november) 6. szám, 401–480 p.

Haldoklik a táj: vigasztalan díszét,
Betegsárga és lázas rőt kaftánját
Örök törvények öklei cibálják,
S ködös szél kóbor zúgással tépi szét…

Nincs tetőm, búzám, sem vágyam, sem borom.
De a tél elé boldogan lépdelek:
Mintha a holdat az álmodó gyerek
Labdaként látja szállni szűz ormokon.

A kincsem; nézem, hogy tapad feketén
A tájra a mord múlás, és hallgatom,
Hogy horzsolják holt ujjukkal ablakom.