Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. november) 6. szám, 401–480 p.

Didergő, szürke dalnokok,
itt van az őszi nagy szerep,
karmester úr, a szél dohog,
megadta már a sípjelet.

A sípjel elhangzott, s a kar,
a kórus hallgat: no, mi lesz?
Ki szól a nyírfák és a tar
tölgyek borús szíveihez?…

A karmester dühöng, morog,
és csak dirigál hevesen.
Megteltek mind a páholyok,
s a verébkar nem énekel.

Botrányba fúl a nagy szerep!
bár néha egy csirip-csirip
zokog, de alig hatja meg
a nyír-kisasszonyok szívit.