Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. május) 5. szám, 321–400 p.

Farkas Geiza: A kis Körmendi

Mostani ismertetésünk címe nem akar kicsinylést kifejezni – amint annakidején a „nagy Körmendi” cím nem magasztalás. Éppen csak azt jelenti, hogy Körmendi Ferenc ezúttal nem majd ezeroldalas regényt, hanem 166 oldalas novellakötetkét adott. Mely azért mint irodalmi ajándék még mindig jelentős.

A könyv címét a sorozat utolsó novellája adja, éppen az, melynek hangulata kiesik a többiekéből, vagy inkább beleemelkedik az olasz tavak világába, mely olyan szép, hogy már el sem tudjuk egészen hinni részletei valóságát; világos nappal képzelgésekbe, szertelen rajongásokba rohanunk benne. A többi, budapesti, polgári környezet rajza mind nagy hűséggel, realizmussal indul, és csak egészen észrevétlenül fajul át torzképbe, melyben azonban akkor is több a tragikus, mint a nevettető vonás. Több darabban visszatérő motívum: a józanul robotoló, mindennel megelégedő, mindenbe beletörődő lény hirtelen felberzenkedése, egész életeken át elnyomott lelki készségeinek, vágyainak az őrület küszöbéig sodró feltörése. Vajon ezekben a képzelt alakokban, történésekben nem az író legmélyebb egyénisége, talán végzete kerül-e napvilágra? Reméljük: legalább nagyon sokáig nem!