Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. május) 5. szám, 321–400 p.

(Helene Scheu-Riesz könyve)

Az utóbbi években igen divatossá vált többé-kevésbé alapos, de majd mindig enyhén humoros Amerika-felfedezések közt külön hely illeti meg a Gretchen felfedezi Amerikát címet viselőt. Nemcsak a helyzet pikantériája miatt, mely egy régifajta jó családból származó német leánynak szinte közvetlenül a háború után ama vadidegen, érdekes és rokonszenves, mégis nyugtalanító környezetbe sodródásából adódik. Nem is csupán Daumier rajztollára emlékeztető megállapításai és karcolatai miatt. Hanem ama magasabb emberi szempontok, eszmék miatt is, melyekig az Újvilág ezer meglepetése és furcsasága közt keresztülcsodálkozza magát, míg végre elszánt hívükké, harcosukká lesz.

A könyv elején, a tengeri út leírásában még ilyen kioktatásokban van részünk: A hajó tornatermében, a bokszoló párna előtt azonnal meg lehet ismerni mindenkinek nemzetiségét. Az amerikai mosolyogva áll a párna elé, boldogan, hogy sportolhat. A francia előbb gondolkozik, vegye-e magának ezt a fáradságot. A porosz–német dühösen vagdalódzik. A magyar öklelődzve is a nőkre kacsint. És aki mind a négy dolgot sorra megcselekszi? – Az lengyel zsidó.

Odaát már békeértekezletbe jutunk, melyben a nemzetek kiküldöttei majd megölik egymást azért, hogy milyen jellegű is legyen hát az a béke? E közben a sajtó képviselői siketeknek tűnnek fel, de sajnos nem némáknak.

Utóbb hősnőnk megismerkedik a kvékerek szelíd, keresztény felfogásával, melyben csakhamar a jövő egyedüli mentségét látja. Különféle furcsa, mégsem egészen eszelős világjavítókkal kerül össze, így egy békebaráttal, aki milliószámra gyűjti a különféle ólomkatonákat, miért ilyenekkel kellene élő harcosok helyett a háborúkat megvívni, lévén minden ellentét oka úgy egyesek, mint nemzetek között: a szenvedélyek gátlása, mely ártatlan lefuttatás útján gyógyítható. Megnyílik a „felnőttek óvodája”, melyben a munkától és lélekküzdelemtől elfásult emberek egészen kis gyermekek játékaival szórakozhatnak, amitől kedélyük újra felvidul, megfiatalodik.

Kor szerint igazi gyermekeket is kihallgatnak a felnőttek, amikor olyan tanácsokban van részük, minthogy: ne engedjenek már nekünk olyan túlságos sok szabadságot, mert így nem marad, amin ellenálló, törtető képességünket kiélhetjük, kifejleszthetjük. A meg[376]fiatalodásnak még egy módja merül fel: új dolgokba, foglalkozásokba, tanulmányokba, ismeretségekbe átfordulás. Emellett rosszkedvűnek lenni egyáltalán nem szabad; aki embertársa kedvét rontja, azt éppen úgy büntetni kellene, mint aki testét sebesíti meg. Ilyen elvek szerint alakul meg a „pszichoszintézis”-lélekfelépítés, intézete.

A német leánykát végre az új eszmék teljesen meghódítják. Nemcsak éppen az eszmék, mint hamarosan látni fogjuk… Egyelőre elhatározza, hogy végképp Amerikában marad, ahol minden olyan szép, még az Európában oly sokszor lebírált „flapper” leánytípus is az, – mert hiszen „flap” szárnycsattogtatást, próbálgatást jelent, mely nélkül semmi elindulás, előhaladás nincs. Utoljára bécsi barátnőjének egy kvéker esküvő hangulatos leírását küldi, és csak az utóiratban jegyzi meg, hogy az esküvő az övé volt.