Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. május) 5. szám, 321–400 p.

(Mindazoknak, akik engem szerettek, szeretnek, vagy szeretni fognak)

Vágyaim tűzpiros párnáját: az ajkad
sokszor kívántam véresre tépni…
de nem tudtam soha, bár akartam
a szerelem tiszta útjára lépni.

Tegnap még szőke leány ajka
nyílott előttem csókos csodára…
de egy őszi estén elémvillant
a fekete nő hófehér válla.

Szerettem volna csak egyet szeretni,
Téged ki lázban hullottál elém…
de a csalfa álmokkal telt élet
mindég új asszonyt sodort felém.

S én űzötten, lihegőn kértem,
hogy mindenki szeretve legyen az enyém,
kit az élet bohó éjszakákon
vidáman, pompázón dobott elém.