Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. május) 5. szám, 321–400 p.

Cigarettám csak ontja-bontja
Füstjét fejemnél… Így ég a sírban
Földbe mártott fáklyáknak csonkja.

Cellám ablakán kopog a hajnal,
Felsajog valami, félre a könyvvel,
Belülről valami üzeni: baj van.

Mint nyöszörgés, a dal ma olyasféle,
Finom tőr járja a lelkem,
Fáj és élesen hideg az éle.

*

Vádlón, panaszlón csordul az ének,
Lázad a láz, és gerjed az élet,
Csonka szárnnyal csapkodják rácsuk
A vergődő éji remények.

Madár röpülne, nap hívogatja,
És zeng a lég. Fehér hajóra!
Távoli tülök dudálja: ébredj!
Bolondul ver a vén zsebóra.