Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. május) 5. szám, 321–400 p.

Rabok szeme is vörösbe lobban,
Koldusszegények, lázadnának.
Gőgös-keményen szembeállnak,
Ily düh dúl téli ordasokban.

Mintha torkon ragadná, nyomban
Zsarnokuk lendülő két kéz,
Hangjuk recsegő véres szélvész,
Ártatlan lázad így a pokolban.

Meglakolna a nyegle úr,
Öklük, a véres és kimarjult
Már-már fölpüffedt arcába sújt,
És azután mégis csak lehull.

Mögöttük ezer rongyos gyermek,
Szoptató asszony, beteg mátka,
Remegő öreg sírja: hátha,
Ő az erősebb. Jaj, ne verd meg.