Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. augusztus) 4. szám, 210–279 p.

Játszik velem most is az élet,
mutogat, mint a kis gyermeknek
napsugaras, déli meséket,
tengerparton kéklő ég alatt
s jaj, látom, a fényes mesékből
esténként csak néhány könny maradt.

Jártam már kalászos, dús rónán,
máskor meg szökkent a szekerem
vakító, csodás nyári hónál,
s mindig szomorún, egymagamban,
s ha néha mesélni akartam,
szépen akartam,
nem hittek soha a szavamban.

Egyedül csak álmodni lehet
tarka-barka meséket arról,
hogy van, aki minket is szeret,
s aztán jön a szomorú reggel,
álom után szürke ébredés,
csúnya ébredés
küzdelmes valóság-sereggel.