Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, IV. évfolyam (1935. április) 4. szám, 241–320 p.

Szirmai Károly: Farkas Frigyes: Ember János egy napos élete

Defoe, Swift, Janson viharos tengerre hajszolták ki hőseiket, s hajótöröttekké tették, hogy megfelelő keretbe illeszthessék regényproblémájukat. Robinson Crusoeéban, Gulliver utazásaiban és az Édenkertben csupán a külső körülmények változtak meg, az ember – testileg és lelkileg ugyanaz maradt, cselekvéseiben semmilyen mesterséges beavatkozással sem korlátozott. Wells, Huxley és mások már nem elégszenek meg a fantasztikus környezet gyakran mesterséges hangulatot teremtő beállításával, hanem fizikai vagy kémiai eljárás közbeiktatásával átformálják magát az embert is, hogy az anyaghoz hasonlóan kísérleti céljaikra felhasználhassák. Regényeikben már nem a probléma útját egyengető, természetes emberi jellemkifejlődés a fontos, hanem valamely kísérlet sorsalakító szerepe. Farkas Frigyes Wellshez hasonlóan szintén a mesterséges átváltoztatást alkalmazza.

Mit tagadjam: nem szeretem a fizikai vagy kémiai ötletekre épített regényeket, mert csak ritka esetben érik el az irodalmi színvonalat, mint Huxley Szép, új világában vagy Wells Láthatatlan emberében. Egyébként úgy viszonylanak hozzá, mint a bábszínházak a színpadokhoz: hiányzik belőlük az élet.

Szó sincs róla: ily regények is teremthetnek műfajt, mint ahogy teremtettek Ponson du Terail könyvei is, ám mi hasznunk belőlük, ha nem többek írástechnikailag és mennyiségtanilag hibátlanul megoldott, fizikai vagy kémiai feladatoknál, melyen még egy problémával való összeházasítás is csak keveset segíthet. Az ily fantasztikus regények csupán úgy emelkedhetnek irodalmilag, ha alapgondolatukat szuggesztív költői erő és biztos valóságérzék lendíti előre.

Ember János egy napos élete ötletregény. Írója azt a kérdést veti fel: hogy alakulna egy fizikailag megváltoztatott, s ezzel mivoltában is megingatott bankelnök mentalitása, ha utcára lökve, egy napig csavargóként kellene élnie? Ily kérdés azonban csak akkor lehet a regény cselekményének tengelye, ha a valószínűsített események valamely gondolat vagy cél szolgálatába állítottak. Ember János egy napos életében mindez csak félig van meg. A tanulság korcs, elnyomorított, mert a történések erőszakosan siettetettek, torlasztottak, hogy egy nap keretébe elférjenek. A regény nem futhatta ki rendes pályáját, s Prokrusztész-ágya lett az ötletnek, melynek következetes kifejlesztését oly szerencsétlenül vágta el a közönség lábához hajított happy end. Mintha a szociális célkitűzésű író a páholyok felé hajolva azt akarta volna mondani: „Kérem, uraim, ne tessék komolyan venni, az egész csak tréfa volt…”

Igen, báró Iványival tulajdonképpen semmi sem történt, ami kihatással lehetett volna további életére. Csupán megfürdött véletlenül a csavargók pocsolyájában. De már megtisztálkodott, s más[271]napra elfelejti Ember János megszívlelendő vádjait is. Végre is nem tagadhatja meg osztályának mentalitását, mely, miután az idő függvénye, csak esztendők múlva változhatik meg. Mint ahogy az éhség sem lökhet valakit máról holnapra – üres zsebbel – a korcsmai asztalhoz vagy a betörőszerszámok mellé bűntársnak. Egészen más az eset, ha Iványi született bűnöző, vagy ilyenre hajlamos. De nem az. Ellenkezőleg: az író szerint szilárdan osztálya erkölcsi felfogásához ragaszkodó: utálja, megveti a kis bűnöket. Mert szemében ezek a szégyellni valók, a maradandó, erkölcsi foltot ejtők. A nagy lelkiismeretlenségek, melyek tízezrek jólétét teszik tönkre, nem. (Ezeket zseniális üzleti spekulációknak nevezi, s ha mégis rosszul sikerülnek, enyhén: csődnek, csúnyábban: panamának.)

Báró Iványi János, illetve Ember János tulajdonképpen nem egyéniség. Legfeljebb az üzleti tízezer kívülről megrajzolt, közismert típusa kevés belső tartalommal.

Farkas Frigyes regénye: közönségírás. Szociális törekvésénél fogva a komolyabbak sorából való. Tagadhatatlanul érdekfeszítően induló azok számára is, akik a könyvekben az irodalmat keresik. Legfőbb értéke: hosszabb irodalmi tevékenységet sejtető, fejlett technikája és biztos valóságérzéke, mely csak a könyv közepe táján hagyja cserbe, mikor renyhülő stílusa is modoros lejtésbe csap át.