Olyan rövid ez az élet,
s olyan sok mégis a bánat,
hogy minden kis napsugárnak
köszönetet mondok.
Most igyekszem fel a hegyre,
Botom a nagybízó hitem.
S ha még azt is elveszítem,
a mélybe zuhanok.
Visszafordulnék már régen,
De jönnek új, furcsa fények,
halk mesék, álmok, remények,
s hívogatnak egyre.
Lehúz a gond, visz a mosoly,
két Ellen küzd mindig bennem,
s napfényre vágyó szívemben
bízó muzsika szól.
Talán egy kicsit pihenek
fenn a csúcson, ha felérek,
s aztán egy szürke mesének
csendesen vége lesz.
Fejlesztette: GAS Softwares