Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. április) 4. szám, 241–320 p.

Azt mondtad, kedves, három arcomat
figyeled régen, egy életen át;
s a három arcom mind külön vonással
egy bennem élő szép, külön világ.

Első arcom a komoly férfié,
mely hétköznapos gondban elmerül,
s egy harcos élet küzdelmét mutatja
az ütközetek árkán legbelül.

Másik arcom a gyermeket mutatja,
a víg gyermeket, aki én vagyok
s olyan ujjongva örvendezel rajta,
hogy néhanapján ez is felragyog.

A harmadik arc az örvénylő világ,
a költő arca (örök idegen);
mely mögül a vers csak néha villanás,
csak dörrenés, mi zajlik idebenn.