Tóth Árpád összes versei Szabó Lőrinc elrendezésében és előszavával most jelent meg Budapesten az Athenaeum kiadásában. Tóth Árpád eddig meg nem jelent – néhány versét mutatjuk itt be.
Óh, ifjan hányszor lestelek,
Vígan bizony kerestelek.
Bordáim rácsos lugasán
A szívem úgy izzott feléd,
Mint a tavaszi lugasok
Rácsa közt piros lampion…
És lehunyt szemmel híttalak,
Te testetlen és drága füst,
Hányszor mellemre szíttalak,
Te… és drága szél.
Mellem remegő függönye
Hányszor dagadt…
Éji mámorban lestelek,
Hűs erdőkben kerestelek,
Feldúltam asszonyok ölét,
Csak egyszer borulni föléd.
Elkoptam. Nézz rám… Nézz felém,
Itt állok, és nem is tudom,
Éltem delén, vagy estelén,
És azt hittem, hogy rádnyitok,
Te iszonyú, te nagy titok…
Nézd, nincs páncélom, mellvasom,
Kitakarom a mellkasom,
E borda, – rácsos bús lugast,
Zászlós tüdőm, a bús lyukast…
Tüdőm rekedten felzihál
A csontos rácsú furcsa kasban,
Mint őszi szélben csapkodó
Tépett függöny a bús lugasban…
A vérerek bús ágbogán
Roncsolt tüdőm rőt lomb a fán…
…Levánnyad róla, mint a bús,
Elomló lomb, a gyenge hús…
A bordák közé aggatott
Tüdőt, mit bús kór lyuggatott, [195]
S melyből, ha néha,… vér
– – – feltör és ajkamig ér
– – – – – bíbor iszap
– – – – – – – kicsap.
Lehunyom lankatag szemem,
Itt, északi hegyek között…
Ha rossz voltam s hanyag,
Ki volt rossz, a lélek vagy a test,
A szikra vagy a bús anyag? |
Fejlesztette: GAS Softwares