Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. március) 3. szám, 161–240 p.

És minden új és minden más:
a gondolat, az akarás
a sor, a rang, a hang, a rend
újabb, s új lett fent és lent.
Más a szokás, más a szép,
más a kezdet, s nincs is vég.
Más a vonal, anyag, stílus,
tánc is új, és más a virtus.
A női arc, az ajk, a szem
festett, mint még sohasem.
Más az ének világszerte,
másképp szól a gyermekmese.
Más a munka, más gyár,
minden minden gépre jár.
Másképp raknak tornyot, falat,
ma szánt a gép, a gép is arat.
Más az otthon, ház az utca,
s hová halad, jaj ki tudja…

Csak a szegény ember sorsa,
cudar nehéz örök dolga,
nyúzott izma, fáradt csontja,
lelket törő sötét gondja,
gyermekének sápadt arca
vigasztalan életharca,
átkozottan kevés bére,
beteg szíve, gyönge vére,
kevés kenyér, sovány falat: