Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. március) 3. szám, 161–240 p.

(Szirmai Károlynak)

Türelmes föld! a béke földje,
amely úgy megadja magát,
mint ez az őszi szántó, melyen
az uraság új traktorát
próbálgatják tíz ekevassal.

S békés földön, mint az erőszak
töri magát a gép elő;
hiába zsombék, fagyökér, vagy
szikes talaj, – nincs zökkenő,
ha merülnek az ekevasak.

Nyersolaj-bűzös, zord, hatalmas
ez a földtúró gépezet,
melynek nyomán, bár tíz barázda
dől, a varjú nem lépeget
a sorban, mivel pöfög a gép.

Pedig itt van! egy akácfán ül,
villog a varjak serege,
s kopogó szemmel lesi, várja,
hogy mikor dob fel az eke
a barázdák közt pár kukacot.

De már megint fordul a gép, és
mielőtt lecsapna a had,
barázdára újabb barázdát
fordít az eke hamarabb,
hogy éhségükkel még várjanak.

S a konok varjúkoponyákat
kezdi a gond betölteni:
kövér kukac, zsíros föld mellett
kellene éhendögleni?
egy pöfögő, hitvány gép miatt?

S hogy így kárognak, háborognak,
a föld túlsó végében, ott,
ahol a traktor rendet váltva
épp visszafelé kanyarog,
gyilkos szemekkel a cselédek