Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. február) 2. szám, 81–160 p.

(Phaidon Verlag, Wien)

A kultúra életének bizonyos korszakaiban a teremtő erő elapad. Kénytelen tehát a régi formákhoz visszatérni, s azoknak örök értékeit feleleveníteni. Ez a tünet rendszerint egy időben jelentkezik a kulturális élet minden megnyilvánulásában, elsősorban legösztönösebb megnyilvánulási lehetőségében: a képzőművészetekben. A régi formák új életéről azonban nem lehet, és nem szabad arra következtetni, hogy most már minden evolúciós lehetőség kiszáradt, vértelen lett, nincs további fejlődésképesség. Ha a kor művészete vissza is tér az előzők nagy eredményeihez, igazi fejlődéséről ezzel még nem mondott le, sőt igen sűrűn, ideális, örök értékek felfrissítőleg hatnak rá, mint kiapadhatatlan tiszta forrás vize a fáradt vándorra.

Ludwig Goldscheider, a kiváló esztétikus és műtörténész, aki a német művészettörténelem nagyjainak, így: Grimm, Justi, Mommsen standardessay-inek új kiadásait készítette elő, Zeit1ose Kunst címmel most kiadott, antológiaszerű képgyűjteményével körülbelül ezt a tételt igazolja, és ha a képantológiája száz[142]harminckét reprodukcióját figyelemmel lapozgatjuk, magunk is megállapíthatjuk, hogy az időről időre érvényre jutott művészeti célkitűzések egy nagy út legközelebbi szakaszai, amelyek, ha a distanciás érzettől eltekintünk, csak akkor válnak valóban új művészetek kiindulópontjává, ha a görög fenségesség és a keresztény művészet etikus hajlamának – ez a két látszólagosan különálló művészet tulajdonképpen a legszorosabban összefüggő kontinuummagjából sarjad új szintézissé. Négy évezred művészetének kincseit és eddig kevés figyelemre méltatott ritkaságait közli a képművészeti ismeretek terjesztésére, népszerűsítésére és esztétikai méltatására meglepően alkalmas ez új forma, s ahogy egy Greco-vásznon a tizenkilencedik század harmadik szakaszában élt Marées egyszerűségének és nagyvonalúságának eredőit fedezi fel, vagy ahogy egy másik Greco-portréból (az égő széndarabot fúvó fiúval) az expresszionizmusig jutott Kokoschka ecsetkezelése különleges technikájával rokon komponensekre utal, úgy mutat rá Krisztus előtti tizennegyedik századbeli egy egyiptomi női fejet ábrázoló szobrocskára, amelyben a modern jugoszláv plasztikusok, így a nagy Meštrović művészetével rokon impresszionisztikus, naturalista vonásokat lát meg. Ludwig Goldscheidernek az egyetemes művészet minden korszakát és minden alkotását átfogó szemlélete, a legújabb német művésztörténeti álláspontból, Riegl, Wölfflin, Dvorak felfogásából ered, amely századunk kezdő éveiben élesen fordult szembe Max Burckhardt ideális dogmatizmusával, hogy a művészi produkciót nem egyetlen kor történeti alakulásán és belső konstitúcióján át kell megközelíteni, hanem minden kor, sőt minden nemzeti közösség művészetének értékei az idő és térbeli adottságok legteljesebb figyelembevételével bírálandók el. Ennek az új művészettörténeti szemléletnek tudható be, ha ez az értékes művészeti antológia egy pillanatig sem hat műtörténelmi képgyűjtemény vagy száraz atlaszként, hanem valóban csak azt a szándékot tükrözteti vissza, hogy mindabból, amit a világ évezredes művészete produkált, a ma művészetével összefüggő hatásának közvetlen, illusztratív anyagú történetét adja. A képtáblák technikai tökéletessége, a rövidre fogott képszövegek az író sikerét nagyban elősegítették.