Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. február) 2. szám, 81–160 p.

Laták István: Holnap a tél gyilkosa leszek!

Holnap máglyára teszem
A piros kalácsra fagyott térdem,
Hideg orromat, mely lila a dérben,
Viszketeges, hízott lábujjaimat,
Fagysebes sarkaimat;
A náthát, a tüdőgyulladásokat,
A rongyos nagykabátomat,
Cifrafoltos cipőimet,
Minden gyomorkorgást,
Istentagadó káromlást,
Minden roncsolt idegem;
Egyetlen magántulajdonom:
A kővé dermedt türelem,
Ezt is összetöröm,
És a máglyára cipelem,
És ami a legjobban éget:
A pokoli munkanélküliséget
Is máglyára ölelem…
Mert hogy mondjam emberi szavakkal,
Elég a szélből, a dérből, a télből,
A számlálatlan sok félebédből,
Mert mindez az állati kín,
Mert elkerül mér egészen
A szikrányi emberi öröm,
Holnap összeszedem
Az örök tél minden átkát,
S a decembert, januárt,
Februárt megölöm!