Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. augusztus) 4. szám, 210–279 p.

Csuka Zoltán: Csárdás

Benne szilaj bánatok bomló mustja forr,
üteme mélyebb s halálosabb, mint az afrikai tam-tam.
élete messze táborokból indult,
s harcok előtt, akik táncolták, rég elszikkadtak az anyaföldben.
De él a vad ütem, s benne bánatok bomló mustja,
könnyé nem érik soha férfiszemben,
csak kurjantásba fullad,
s Dózsa enyhült népe felérzi néha Ázsiát benne.
Nézd ezt a táncot, ahogy bomlik és kereng,
de illik hozzá a ferde metszésű, ázsiai lányszem,
tejszínű ígéretarc alatta,
vér és ártatlanság furcsa násza.
Hát csak dobogjon, s húzza szilajan a fekete képű prímás,
tűnt táborok és sátrak, fehér kis házak élnek benne,
mátkaarc, kucsma és csákó,
huj, ez a tánc, látod, pántlikás halálfej,
ropja a csárdást, és vigyorog,
s elsápadsz, ahogy benned
farkasszemet néz a huszadik századdal.