| A csodák percei vinnyogtak
a harsonázó kultúra
csikorgó templomában,
földobott tekintetek leorozták
a jövendő századok
előreszónokló babiloni mesterét,
voltak,
akik rémületbe söpörték
a kétségbeesés óráját,
voltak,
akik fanatikus tervek
kifent cirklijével
leomoltak az elcsorgó zászlók alatt,
és az embernyáj
birkatürelmének földagadt árján
az agyakba lopták be
ezredévek mohás romjai alól
az új Babilont.
Szennyes pocsolyák vajúdtak
a felszikkadás szent lehetőségével
az agyak teherbe estek,
visszazengő múlt századok
örömharsogása dárdázott,
míg éneklő kokárdákkal
az azúr plasztronjáig
parádéra sorakoztak
a Metropolisok.
Legendás játék lelkesedett
a tudósok hömpölygő tudományában,
vérszomjas tradíciók
dalárdája még beidegződött
tehetetlenséggel hirdette
a világpusztulást,
de a tornyok panorámája már [25]
idegbeteg hirtelenséggel
elnyelte a vakok
völgybe szakadt kishitűségét.
Megvert mániával
kezek ügyeskedtek az aranyhajú
felhőkig, és csak egy maradt
lesodorva a horizonton,
mint metélt szárnyú madár;
a fájdalom,
gerinctelen hitek vonagló síkján
a fekete-tavas fájdalom,
mely mégis
békétlen sóhajtó örök szépségként úszott
az előrehaladás felé.
Metropolisok fájdalma,
fájdalmak kiszúrt szemeiből
földuzzadó Metropolisok,
századunkat századok múlva
hirdető piramis!
melynek csillagokig ködlő vonalai
szerényen lebókolnak majd
a felszikkadás szent lehetőségével
még akkor is
vajúdó szennyes pocsolyákig. |
Fejlesztette: GAS Softwares