Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. december) 12. szám, 849–944. p.

(Brano Cassirer Verlag kiadása, Berlin)

Egyre ritkább az az induló, fiatal író, akinek az egész nagy élet minden fordulása, tragédiája, komédiája csak igaz költészet. Hans Georg Brenner, a német keletről jelentkező elbeszélőnek első regénye, a ”Fahrt über den See” látszik ilyennek, és elég a regény kezdő eseményeinek vonalait meghosszabbítani, hogy az ember lelki feszültségéből a végtelenbe érjenek, s olyan húrokat érintsenek, amelyek az olvasóban ifjúkori élmények egész raját idézik. Martin Schäfer író menekülni akar kimért, unott normák között lepergő házasságából, a gépies és merev polgári jólétből, s mert múltja idillikus emlékei erősebbek, visszafordul tíz év előtti nagy szerelméhez, az asszonyhoz, akinek alakja lassan-lassan megnő. Vele együtt felmerül a Mazuri-tavak néma tája, a vidéki emberek kis köre, de nem mint a naturalista regényekben, külön a táj, külön az emberek, hanem szerves egységben. Az emberek a tájhoz tartoznak, a lankák, a dombok, a vadvizek kiegészítőivé válnak, s mindez az együvétartozás odáig mélyül, hogy a benne folyó történések szimbolikus értelmet kapnak. Nincs egy pillanatra még gondolati szakadék sem a töredékes emlékélet és a napi események logikusságából feltörő lét között. Evvel a szimbolikus értelemmel és az író elsősorban lírikus emlékekre utaló epikusságával a regény: hangulatregénnyé színesedik, olyan írássá, amelyben már nem a cselekmény, sőt a lélekelemzés sem, hanem a cselekmények előadásának az a finom muzsikája a mozgatói amely a nyers valóság színével vonódik be. Nyelve muzsikája sötét erezetű, Munch rézkarcai fedezik a sokszor romantikus pózban tetszelgő regényhős monológusait. Van a regényben egy öreg, világot járt csavargó, ki mint Schäffer, szintén hazatér, és a vándor békességével, a mindig munkakerülő tétlenségével várja a halált. Ebben az alakban az író tehetsége, szenvedélyének heve nem csak emberábrázolása igaz mélységére mutat, hanem arra is, hogy kemény megpróbáltatásokkal, kamaszosan vad élményekkel szivében ülhetett le íróasztalához, hogy életfolyamata új szakaszán: íróiságában elsősorban azt használja fel, ami közvetlen élményanyag.