Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. december) 12. szám, 849–944. p.

Nikola Milutinović főtitkár előadása a jugoszláviai német egyetemi hallgatók előtt

Miért van szükségük a kisebbségeknek kultúrintézményekre, társadalmi és irodalmi szemlékre, amelyek szívük minden dobbanását és lelkük tiszta érzéseit olyan hűen tükrözik vissza?

A napjainkban olyan gyakran felvetődő kérdésre nem kevésbé hivatott személy, mint a Novi Sad-i Matica Srpska – amelyet a szerbség kisebbségi küzdelmeinek kereszttüzében erősített és tett gazdaggá – főtitkára s folyóiratának, az európai szempontok figyelembe vételével íródó Letopisnak a szerkesztője, dr. Nikola Milutinović ad bőségesen kimerítő és elfogadható választ.

A jugoszláviai német egyetemi hallgatók egyesületének népes küldöttsége járt a Matica Srpskában, körülnézett a vajdasági szerbség patinás kultúrhajlékában, amelynek minden zuga régi emlékeket őriz, és ebből az alkalomból vázolta kifejezően, erőteljes vonásokkal a Letopis kiváló szerkesztője a német kisebbségi mozgalom jövő vezetői előtt a kisebbségi polgár sokoldalú kötelezettségeit. A háború előtti szerb kisebbségi mozgalom ismertetésével adott áttekintő perspektívát a szerbek átgondolt kisebbségi munkásságáról a régi Magyarországon, és egyben körülírta, hogy mik a kötelezettségek ma, amikor a szerbség államalkotó lett. A német egyetemi ifjakhoz intézett meleg hangú beszéd, amelyet a szeretet és az őszinte megértés sugarai hevítettek, a következőképpen hangzik:

– Az én feladatom, hogy főbb vonásaiban ismertessem a Matica Srpska múltját és jövőjét. Rövid előadásomat a jugoszláviai németeknek szántam, akik a világháború után hasonlóképpen rendezkedtek be, mint mi a régi Magyarországon. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy tőlünk, a Matica Srpska vezetőitől nem csupán száraz adatok halmozását várják, hanem mást is akarnak hallani egymáshoz való kölcsönös viszonyunkról, hogy megtudják a többség képviselőitől, hogy milyen szemmel és érzelmekkel szemléljük a mi nemzeti kisebbségeink – amelyekhez a németek is tartoznak – nemzeti és kulturális törekvéseit.

– Milyen célokkal alapították őseink száznyolc év előtt a Matica Srpskát? A válasz egyszerű: ugyanazokból a mozgató [906] okokból, amelyek a jugoszláviai németeket arra késztették, hogy a háború után a Kulturbundot életre hívják. Mi szerbek akartunk maradni, mint ahogyan a többi nemzetiségek sem akartak elmagyarosodni. A Matica Srpskát Budapesten létesítették, hogy később – azóta már hetven év múlott el – Novi Sadra áthelyezzük. Azért hoztuk Novi Sadra, hogy a magyar sovinizmus és az imperalizmus nyomásától megóvjuk, s azért, mert már abban az időben a régi magyar Felvidéken erősen megritkultak honfitársaink sorai.

– Akkor indult meg a Matica Srpska Letopis című irodalmi lapja, és azóta változatlanul megjelenik.

– Már az akkori időben éltek németek a régi Magyarország északi részén és Budán is, és meg sem kisérelték, hogy Budapesten német nyelvű irodalmi lapot adjanak ki. Meggyőződésem szerint ez egyik jelensége annak az eltérésnek, amely a szerb és a német kulturális követelmények között tapasztalható volt. A régi Magyarország szerbjei, szlovákjai és románjai az első megrázkódtatás után siettek Magyarországtól elszakadni, míg a németek soha nem gondoltak Magyarország felosztására, és nem követeltek részt maguknak Magyarországból. Ebben rejlik a felfogás- és nézetbeli eltérés a nemzeti és területi kérdések tekintetében a Duna völgye alakulatának a szemlélésénél: a szerbek, szlovákok és románok sokkal szívósabbak és kitartóbbak voltak a küzdelemben a magyar sovinizmus és az imperializmussal szemben. A mi Matica Srpskánk nehéz napokat élt át, ami a Kulturbundra Jugoszláviában nem mondható.

– A Matica Srpska nem elégedett meg csupán irodalmi folyóiratok kiadásával, hanem azon fáradozott, hogy tanulmányokkal, valamint tudományos kutatásokkal minél erősebb népintelligenciát teremtsen. A szerb intelligencia száznyolc évvel ezelőtt nem volt jelentős, és azt előbb meg kellett erősíteni. A történelem bizonyítja, hogy a háború előtti Magyarországon túlnyomólag földművelő és hivatalnok nép élt. A magyar intelligencia a szabad pályákon és a közgazdasági életben helyezkedett el. Miután a szerbeknek a hivatalnoki pályán nem volt jövőjük, ha jó szerbek akartak maradni, azért intelligenciájukat a szabad pályákon és a közgazdasági életben kellett elhelyezni. Erre való tekintettel tűzték ki célul azt, hogy lehetőleg minél nagyobb számmal képezzenek ki szerb ifjakat orvosoknak, ügyvédeknek, mérnököknek, építészeknek, tanároknak, lelkészeknek és tanítóknak, nem feledkezve meg ugyan arról, hogy az intelligens kereskedők és közgazdászok számát emeljék. Teljes erővel azon kellett dolgozni, hogy minél több ifjú intellektuális nevelését elősegítsék, már csak azon oknál fogva is, mert a magyarországi szerbségnek akkor még Szerbia rendelkezésére kellett bocsátania intelligenciája egy részét. A Matica Srpska ezen feladatának is becsületesen megfelelt. Vagyonos férfiak, akik család nélkül maradtak, bőségesen adományoztak a Matica Srpska céljaira vagyonukból, alapítványokat létesítettek, és az adományok segítségével vezettük, irányítottuk nemzeti politikánkat. [907]

– Önök, uraim és hölgyeim, egy hatalmas és szép épületben tartózkodnak jelenleg, amely a Trandafil-féle Matica-alapítvány tulajdona, és amelyet, mint tudják, a Matica kezel. A díszterem falát azoknak a nemes és jótékony személyeknek arcképei díszítik, akik adományaikkal segítették a Maticánkat. A mai nemzedék nemcsak a Letopist és az alapítványokat vette át a háború előtti Maticától, hanem örökségképpen a régi nemzeti politika nyomába is lépett. Mert a Matica Srpska nyolcvannyolc évig működött a régi Magyarországon, és soha nem volt kimondottan irodalmi társaság, hanem: volt is, marad is az itt élő szerbség nemzeti és kulturális testülete. Ezek irányították a Matica Srpskát, amikor az átköltözés hetvenedik évfordulóján a Letopis mellett megindította a Glas Matica Srpska című lapját, hogy ezt az elgondolását maradéktalanul keresztülvihesse a társadalomfelvilágosítás terén. Nem jelent különösebb fáradságot a németek előtt érthetővé tenni a társadalom- és a népfelvilágosítás közötti különbséget. A mi polgári társadalmunkat és középosztályunkat mindenekelőtt ki kell képezni, hogy a népfelvilágosítás munkájában mint erős munkatárs szerepelhessen, mert a népfelvilágosítás az intelligencia közreműködése nélkül el sem képzelhető. Sem a könyv, sem az írott szó nem tudja a szélesebb néprétegeket a felvilágosítás útjára eligazítani, mert ez a cél csak élőszóval érhető el. Ezért kell a társadalmi felvilágosítás eszközeivel az intelligencia minden tagját kiképezni, hogy a népfelvilágosítás feladatát elvégezhesse. Az ügyvéd, építész, orvos, mérnök, gyógyszerész, lelkész és tanító minden nap érintkezik a paraszttal és a nép egyszerű gyermekeivel. Hogyan világosítsa fel azonban őket, amikor maga sincsen tisztában a feladataival?

– A jugoszláviai németek tudják, hogy a társadalomfelvilágosításnak milyen nagy szerepe van a népnevelésre. Az egyetemi képzettségű németek országos egyesülete tudatában van fontos és nagy jelentőségű feladatának a társadalom felvilágosítása terén, ami kifejezésre jut abban is, hogy milyen nagy számban látogattak el a Matica Srpska palotájába.

– A Glas Srpske Matice alapítása óta céljául tűzte ki, hogy a társadalmi aktivitás mellett harcol és mindent elkövet, hogy a társadalom nemzeti átütő erejét fejlessze. Azon dolgozik, hogy minden nemzeti erő és kezdeményezés a legteljesebb módon érvényesüljön. A Matica Srpska nemzeti törekvéseiben az egyéni kezdeményezésre támaszkodik, ugyanakkor maga is jelentékeny részese az egyéni kezdeményezésnek. Egy pillanatig sem habozunk beismerni, hogy a jugoszláviai németeket a legteljesebb elismerés illeti azért, mert a Kulturbund létesítésénél megtalálták azt az utat, amelyen haladni kell, és amely által a társadalomfelvilágosítás magasztos célja egyedül elérhető. Mert igazi népfelvilágositás társadalmi felvilágosítás nélkül el sem képzelhető.

– A német társadalmat az aktivitás legmagasabb fokáig kell fejleszteni. A Kulturbund mindössze tizenöt éves múltra tekint vissza, de már az első megmozduláskor helyesen cselekedtek. Igyekez[908]nek minden művelt németet a német kultúra szellemében kiképezni, hogy mindenki a maga képességei szerint hozzájárulhasson a népfelvilágosítás eléréséhez.

– A Matica Srpska mint régebbi intézmény nehezebb helyzetben van: mert bizonyos vonatkozásban át kell alakulnia, hogy a nép, és a társadalomfelvilágosítás terén újból teljes erővel munkálkodhasson. Hogy ezt a célt elérhesse, ez év májusában új lapot indított, a Glas Matice Srpske című folyóiratot, amely a középosztály és a népintelligencia részére van szánva, és az a megbízatása, hogy a népben erősítse az intelligenciát. A Letopis, valamint a Glas folyóiratok kiadásán kívül a tanulmányok egész sorát osztja széjjel a Matica Srpska, és minden évben tartalmas és minden szükséges tudnivalót magába foglaló naptárt ad ki, amelyet a polgári osztálynak szán. Mindezek a kiadványok, de különösen a Glas és a naptár azt a célt szolgálják, hogy az intelligenciában felébresszék az érdeklődést és ezáltal közvetve a falu népében felkeltsék az egészséges szövetkezeti és közgazdasági érzéket. A Glas közleményeiből kiragadok néhány címet: A népi intelligencia a faluban, Alapítsunk egészségügyi otthonokat, Az európai Kalifornia és Florida, Szerb majorságok, A beteg magyar falu, A beteg szerb falu Šumadijában, A kertgazdaság fejlesztése, A föld megmunkálásáról szóló gyakorlati tudományok fejlesztése, Nemzeti munka stb. A Glas mindössze néhány hónapja jelenik meg, az iránya azonban már meg van szabva, egyetlen közlemény és feljegyzés nem nélkülözi azt a tendenciát, amely abban kulminál, hogy csak a társadalmi felvilágosítás utján juthat el a nép a teljes felvilágosításig. Ugyanezen szellemi irányt követik a szellemi közlemények: a szó legnemesebb értelmében embereket művelni az intelligencia köréből. Mindezen okok szoros szem előtt tartásával harcol a Glas a korrupció, sovinizmus, imperializmus, a reakció és minden emberi hiba és fogyatékosság ellen. Teljes erővel síkraszáll a tehetséges és jel emberek érdekében az élet minden területén. Ezért állítottuk fel azt a bölcs követelést: „Mindenkit a maga helyére és a legjobbakat minden helyére.”

A Matica Srpska ezenkívül egy más területen is élénk tevékenységet fejt ki: fenntartja és állandóan kiegészíti múzeumát. A múzeum alapítása szoros kapcsolatban áll a Matica Srpska egyéb feladataival. Novi Sad mint a környék kulturális, közgazdasági és politikai központja egyre jobban fejlődik. Novi Sad már régóta magán viseli a szerbség jellegét, és sem a magyar, sem pedig a német népréteg nem tudta ennek a területnek szerb jellegét elhomályosítani. Novi Sadnak már a háború előtti időben szerb gimnáziuma volt, azonkívül Karlovcin is volt gimnázium és görögkeleti teológia, Somborban pedig tanítóképezde. A Szerb Nemzeti Színház már jóval a háború előtti időkben működött Novi Sadon, ezzel szemben a németeknek a háború előtti időkben ezen a területen nem volt sem német nyelvű napilapjuk, sem irodalmi folyóiratuk, és a Kulturbund létesítése is csak a háború utánra esik. Viszont nekünk, szerbeknek már a háború előtt voltak napi[909]lapjaink és irodalmi folyóirataink, és a Matica Srpska is fennállott.

– Itt alkották meg remekműveiket képzőművészeink, amit szemléltetően igazolnak a templomainkban levő szentképek. A Matica Srpska azon fáradozik, hogy múzeumában összegyűjtse a vajdasági szerb történelmi és képzőművészeti anyagot, azt kiállítsa, és hogy Novi Sadot tegye meg a vajdasági művészeti és történelmi anyaggyűjtemény központjának. Múzeumunk még csak fejlődése legelején van, és alig egy éve nyílt meg. Amint minden kezdet nehéz, úgy ez is, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a múzeum alapítása magánosok nagylelkű adományaiból és hozzájárulásaiból történt. A leendő nagy múzeum céljaira eddig mindössze néhány szobát vettünk igénybe.

– A Matica Srpska nagy könyvtára is adományokból létesült, közvetlen összeköttetésben áll igen sok könyvkiadóval, kulturális és gazdasági központokkal, magától értetődően németekkel is. A Matica Srpska folyóiratai és kiadványai csereviszonyban vannak más vállalatok kiadványaival és folyóirataival. Újabb könyvszerzeményeinkről rendszeres értesítéseket adunk ki.

– A Matica Srpska egyik alosztálya a haladó nők egyesülete, amely népegyetemet tart fenn. Az alosztálynak a Vajdaság nagyon sok községében helyi csoportjai vannak.

– Nagyon messzire vezetne, ha egy előadás szűk kereteiben akarnám a Matica Srpska egész működését felölelni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Matica Srpska már 108 éve fennáll, és eddigi könyvkiadásai: 340 könyv (nem kötet), a Letopis és 150 népkönyv. A Matica Srpska élén különböző személyek állottak, a kiadványait különböző írók rendezték sajtó alá. 108 éves munkássága alatt természetszerűleg a programja is alkalmazkodott az idők folyásához. A helyesírás alá volt rendelve az idők változásának. A kiadványai mindig az irodalmi életben mutatkozó irányzatok hatása alatt állottak. Mégis minden válságot diadalmasan kiállott. A Letopist olyan időben jelentette meg, amikor a szerbek, horvátok, szlovének – nem is szólva a bolgárokról – még semmilyen folyóirat felett nem rendelkeztek. Amikor a Matica Srpskát megalapították, még nem létezett az önálló Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária és a független Szerbia. A Letopis alapítása arra az időre esik, amikor a magyarországi szerbek gondolatban, írásban és szóban az egész szerb népcsalád közösségét képviselték. A Matica Srpska egy ideig Budapesten székelt, később Novi Sadra került a szerb nép, továbbá a Tudományos akadémia, a népegyetem, az irodalmi egyesület, a Kolarac Alapítvány és a közoktatásügyi minisztérium rendelkezésére bocsátva szolgálatait.

– Ez volna rövid mondatokban mindaz, ami az embereket érdekli, amikor a Novi Sad-i Matica Srpskáról van szó. A németeket azonban más kérdések is foglalkoztatják. A Matica Srpska mellett fennáll a német Kulturbund, és mi meg vagyunk győződve, hogy a németek osztják azt a véleményünket: a Matica Srpska és a Kulturbund kulturális versenyében feltétlenül egyöntetűség és sohasem [910] az irigység vagy az eltávolodás politikája következhet be. A jugoszláv ég alatt van hely a német kultúra számára is, aminthogy helyet kell találni a mi kultúránk részére más államokban. Mi, szerbek, horvátok és szlovének évtizedeket töltöttünk idegen uralom alatt, mégis megőriztük nemzeti kultúránkat, amelyet más európai kultúrnépekkel együtt építettünk ki. Ami nemzeti kultúránk a török invázió, valamint más népek átmeneti uralma alatt fejlődésében megszakadt, de fennállott ősidőktől fogva, amire fényes bizonyítékokat szolgáltatnak az emlékművek és a középkori kultúrák tanúságtételei a mai Jugoszlávia számos vidékein, valamint a népdalaink is.

– Soviniszta és imperialisztikus célok kitűzése kultúrellenes.

– Sehol a világon nincsen befolyásmentes kultúra, maga az európai kultúra sem nélkülözi a hatásokat. A világ minden kultúrájának vannak részei, amelyeket átvettek vagy átörököltek kölcsönös behatások folytán. Nekünk azonban egyetlen cél felé kell törekedni: mindent eltávolítani a kultúránkból, ami kultúrellenes.

*

Eddig tart az illusztris előadó komoly s magas szempontú áttekintése a magyar kisebbség által élénk figyelemmel kísért és sokra értékelt Matica Srpska régi és mostani feladatairól. Nagyon sok érdekes szempont, sok új meglátás vetődik fel ebben a beszédben, amely felülemelkedik a kicsinyességeken, és éppen ezért minden érdeklődést megérdemel.