Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. november) 11. szám, 769–848. p.

Lustán lapul a falu fülledt lombban.
A toronyban tán megolvad a harang.
Buta, rossz, bongó, forró unalom van.

A napból olvadt ezüst csurog, s aszal
Lombot, lelket, és kábult kotlósképpen
Tikkadoz szerte egy-egy kövér kazal.

A lankák alatt a völgy ég: tompa katlan,
És lobog, lobog tarló, gerezd, dűlő
A napfényben, mely árad lankadatlan.

Csüggedt ágas körül delelő gulya:
Lusta, akár a föld, mely talán ős, nagy,
Keleti álmát alussza, a tunya…