Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. október) 10. szám, 689–768. p.

Egy ember szíve vére sötétlik ki a könyv soraiból, a mai ember kétségbeesése, jajongása szól ki abból mindenkihez mindannak összeomlása felett, amit évezredek nemzedékei küzdöttek ki a jelen nemzedék javára, [766] ájult borzalom halk panasza hangzik ki abból lehetetlennek hitt szörnyűségek valósága felett.

Nem regény a könyv, mert nem emberek cselekvését ecseteli, hanem tehetetlen vergődésüket mindenható eseményekkel szemben. Korkép az miniatűrökben, Dante poklának kifelejtett részletei, bruegeli képek az emberről mint vadállatról, riport az a német pokolból. Beszél a nagy művésznőről, aki hirtelen hazátlanná válik, az éjnek idején hirtelen eltűnt és soha vissza nem térő fiatal munkásokról, az emberi méltóságukban lealacsonyított és örök reszketésben élő zsidó kereskedőkről, az ínségbe kergetett, nehéz munkát végző és az irtózat elől a bizonytalanba menekülő kis zsidó egzisztenciáról, az emberiségért rajongó és más nemzetet náci módra gyűlölő, zsidóvá átvedlett kis intellekluelről, végül a törékeny, bájos kis Ruthról, a nagy művésznőnek indult zsidó lányról, a jövő Sarah Bernhardjáról, aki mindenéből kifosztva, keresztény férjétől megtagadva, művészi pályájáról letaszítva és minden szabad ember kilátástalanságától a kétségbeesésbe kergetve, pisztollyal vet véget fiatal, szép és még utolsó óráiban jósággal és női finomsággal teli életének, mindezek szemléltető, majdnem vizuális vonásokkal odavetve, találomra kiragadva a szörnyűségek végtelennek látszó tengeréből. Elfojtott líra panasza zeng a könyvben emberi sorsok derékban, törése, saját nemzetének vaksága és elvadulása felett.

A fordítást Gergely Janka végezte, sajnos, sok germanizmussal.