| Szinisa Paunovics, a modern szerb líra egyik izmos képviselője, akinek nemrégen jelent meg a jugoszláv könyvpiacon feltűnést keltett Keresztúton című verskötete, most másodízben fordul a prózához, és hosszabb lélegzetű novellában realisztikusan festi meg a gyermekkor néhány igen jellemző esztendejét. Versengésében néha sokszor vadabb és kegyetlenebb a gyermek, mint bármely felnőtt, és a mai iskola bő alapot nyújt ennek a sokszor vérre menő versengésnek az elmélyítésére. A háború előtti szerbiai iskola, a felnőttek mentalitásának a gyermekek lelkében való visszatükröződése ennek a novellának a fő témája, és Szinisa Paunovics érti ennek a témának a kezelését, és érti, hogyan kell beállítani a novella menetét abba az irányba, amely az emberi gondolkodást előreviszi. A novella vége említést tesz arról, hogy megkezdődött a háború, de a két főhős, a vérre menő versengők soha többé nem találkoznak egymással. Szinisa Paunovics – nem tudni, ösztönösen vagy szándékosan – a véres világháború egy-két gyökerét rántja ki a gyermeki lélekből, s mutatja fel az embereknek: íme a versengés, amely a felnőttkorban nemcsak gyermekek, hanem nemzetekben is véres összeütközésekben virágzik ki. Szinisa Paunovics novellájából az tűnik ki, hogy a gyermek korai lelki világában nagyobb figyelmet kellene szentelni ennek a sokszor káros versengésnek a megfékezésére, és akkor talán nemcsak a gyermekkorban lehet elkerülni a fejbe veréseket és a kegyetlen összecsapásokat, hanem a felnőttkorban a véres egyéni és tömeggyilkosságokat is. |
Fejlesztette: GAS Softwares