Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. október) 10. szám, 689–768. p.

Két közép-bánáti község: Padej és Szaján monográfiája van előttem. A két mű apa és fiú munkája. Az apa Padej község igazgató-tanítója volt a világháborút megelőző ötven évben; a régi Magyarország utolsó ötven évének nemzetiségi vidéken levő magyar faluja elevenedik meg előttünk abban az egy példányban meglevő, gondos kézirattal írt füzetben, mely Padej monográfiáját őrzi. Valamikor régi magyar írástudók a kezdődő magyar szellemiség zsengéit jegyezték fel romlandó papírra. Sok elveszett belőlük, kevés megmaradt. De ez a kevés idők folyamán – a lélek erős szavait őrizve – felbecsülhetetlen gazdagsággá lett: a magyar kultúra évezredes bizonyságára. Herresbacher József kézirata alig húsz esztendő távlatában máris történelem. Egy nagy, világkatasztrófát megelőző kor kultúr- és gazdaságpolitikájának politikamentes valóságleírása. A ma krónikása lélegzetelfojtva olvassa sorsdöntő jelentőségű dolgok filmszerű gyorsasággal pergő fordulatait – ahol azonban a legdrámaibb pillanatokban is érezhető volt az a magas humánum, amely a meghalt Európát ma olyan feledhetetlenné teszi. A háború előtti Európa feledhetetlen szépsége a szellemiségében volt. Nézzük csak, mit mond egy közép–európai ország egyszerű falusi tanítója: „Magyarpadé történetét Padé (a két egybeépült község kisebb, szerblakta része) történetétől elválasztani nem lehet, ezért írtam e kettőről egyet, s ajánlom is mindkét Padénak, kérvén őket, vegyék olyan szívesen tőlem, mint én ezt nyújtom. Legyen ez közös tulajdonuk, s őrizzék meg! Emlékül hagyom nekik, hogy ötven évig hajlékot adtak, s mint hálásan tapasztaltam, megbecsültek.”

Ezek a sorok 1914 áprilisában íródtak. Egy hajszálnyira a nagy tragédiától. S mégis, csupa idillikus bensőség. Csupa optimizmus. A szellem mindent átfogó, derült békéje. „Az életet megköszönő” ember hasonlíthatatlan kiegyensúlyozottsága. És Herresbacher József nem is gondolt arra, hogy történelmet írt a fent idézett sorokban, melyek monográfiája bevezetéséből valók, mint e következő befejező sorok is, melyek szellemtörténelmi jelentőségűek, mert igazi kultúrát őriznek magukban, a kultúra féltő megbecsülését: „Művemet nem sorolhatom az írókéi mellé; nyomtatásba nem fog kerülni, s így bátran nyújtom át azoknak, kiknek szántam, és remélhetem, hogy nem fognak fölötte túl szigorúan ítélkezni. Isten velünk! Legyen áldás mindkét Padén!”

Klasszikus sorok. És bizony kár, hogy csak kéziratban van meg. Mert magas humánuma mellett komoly tudományos minősége is van. [708] Átfogó, tárgyilagos képet rajzol az 1848-as idők utáni Európa egyik agrárországának földbirtokkérdéséről. Jól tudjuk, hogy az európai nagykapitalizmus civilizatorikus hatása igazi lendületét az 1848-as idők után kapja, amikor úgyszólván egész Európát forradalmi tűzként hatja át a feudalizmus elleni támadás. A magyar szabadságharcot leverik a legfeudálisabb ország, Oroszország segítségével. És a megroppant ország egy félbemaradt történelmi átalakulás felemás örökével kezdi a kiegyezés utáni életét. A dinasztikus érdekek a földet kötve tartják, és Kossuth Lajos Dunai Konföderációja meghiúsult. Így került a kiegyezés utáni föld a nagykapitalizmus tekintet nélküli befolyása alá. Ezt a befolyást – és éppen azért, mert a monográfia ezt tisztán statisztikailag tárja elénk minden kommentár nélkül – tragikusan érzékelteti. A föld megingatott történelmisége egyik oldalról, másik oldalon meg az érzéketlen, földtelen parasztság beteg passzivitása segíti elő a tragédiát. A föld elveszítette erkölcsiségét. Csúnya portéka lett. És legmélyebb pontján odáig jutott, hogy az a parasztság, mely a népszabadság ideáljával alig pár évtizede a vérével áztatta a földet, a háború előtti évtizedben, mikor alig pár koronás évi részletfizetéssel juthatott volna a páratlan termékenységű földhöz: elfordult tőle. És ma – föld nélkül – alig tengeti életét.

Herresbacher József a község történetét komoly történelmi kutatások alapján írta meg. Érdeme, hogy eközben nem elégedett meg a fejlődési fokok pontos időrendi feltárásával, hanem az egyes fokok minőségét, a hanyatlás vagy haladás okait is megkeresi, és közben foglalkozik a birtoklók kor adta gazdálkodási nézeteivel is. Nem adatokat tár fel, hanem igazi korrajzot ad, és így anélkül, hogy azt célozná, valóságos történetírói munkát végez. Adatai sokszínűek; a teljes életet adják. A királyi adománylevelek a honfoglalás politikai irányait, a pápai bullák az erősödő keresztény kultúrát hirdetik. A birtoklók élete valóságos társadalmi rajz. Padej mindjárt a honfoglalás idejében jelentékeny települési hely, és már 1211-ben Harangod néven népes község. Érdekes, hogy a nép az Aranka–csatornát ma is Harangának nevezi. Harangod a tihanyi apátságé volt kezdetben. 1256: a Csanád nemzetség birtoka. 1333-ban plébániája van. 1564-ben, mikor az adólajstrom szerint elpusztult, a Telegdyeké volt. 1653-ban a garamszentbenedeki konvent Bélteleki Pálnak adja. A törökök kiürítése után kincstári terület, melyet Ormosdy István 1781-ben 40 790 forintért vesz meg. De csakhamar Diván Konstantin, Torontál vm. alispánja birtokába kerül a közel 12 000 holdnyi terület. A szabadságharc után Diván György a birtok ura, ki 1856-ban elhalt, és a föld következőképpen oszlatott fel örökössi között:

Második nejétől született Iréne leánya (férjezett gróf Roggendorfné) kapott 11 részt;
Iréne gyermekei: Aladár, Andor, Marcsa (férjezett Liman Pálné, Berlin) kapott 5 részt; [709]

Első nejétől született Katalin leánya (férjezett Parcsetichné) kapott 8 részt;
Első nejétől született Helén leánya (férjezett Kotzóné) s leánya, Gizella (férjezett Ischekutzné) kapott 4 részt;
Első nejétől született Jolán leánya (férjezett Gyertyánffyné) kapott 4 részt;
Első nejétől született Mária leánya (férjezett Szávitsné) s fia, Szilárd kapott 4 részt;
Első nejétől született Sándor fia kapott 4 részt.

Összesen tehát 40 részre osztódott a 12 000 hold. Vagyis egy rész 300 holdat jelentett, s így minden örökös jelentős földbirtok ura lett. A kiegyezés utáni idők történetével leginkább csak a publicisztika foglalkozott. Herresbacher József műve a komoly történelmi munkához ad példátlanul érdekes s egyben lelkiismeretes, tudományos értékű, egymást biztos rendszerezéssel követő bizonyítékokat. A birtokrészek nem sokáig voltak az örökösök kezén. Gróf Roggendorf közel 3000 holdja egy könnyelmű hitelüzletből kifolyólag 50 000 forintért Kuffler Izsák és Silberstein tőkepénzesek kezére került. Ez az idegen gróf csak néhány kártyaparti erejéig értékelte a szent humuszt, s abból is 3000 holdat. A dzsentri Gyertyánffy talaját vesztett fényűzés miatt 100 000 forintért Kuhner Dávid örököseinek adja el földjét. A Parcsetich-birtok árverésen kerül Reiner Mór kezébe. A Szávits-birtok Reiner Lajosé lett. Tőzsde, kártya, öngyilkosságok: őrlődik a föld. Maga Herresbacher felismerve az időt, a népet szerető buzgalommal ösztökéli a parcellázásra szorult földek megvételére. A gazdátlan nép azonban elvesztette történelmi érzékét. Érzéketlenül nézi a föld sorsát. A különálló szerb község azonban kiadós vásárlásokkal nagyszerű birtokokhoz jut. A mohácsi vész után 20 házzal induló szerb Padej a háború előtt már a földek nagyobb felének birtokosa. Izmos családi birtokok segítik kulturális haladását. Erős, öntudatos kulturális egységben élnek. A pusztákon szétszórtan kallódó magyarok 1779-ben Szeged környéki települőkkel erősödnek. A birtokosok azonban, kik bár elismerik hallatlan munkabírásukat, állati tengődésben tartják őket. Sziván György, mikor az árvíz sújtotta nép nem tud részt szolgáltatni, udvarán letérdelteti a mindenükből kifosztott parasztokat, sorba leköpi őket, és így egyenlíti ki a részt…

Ilyen légkörben kerül 1864-ben Padejra Herresbacher József. Csodálatos, megkapó küzdelmet kezd. Előtte takácsok, cipészek, gerencsérek tanítják az innen-onnan összeverődött zsellérfiókákat az ábécére. Ő egy évtized alatt modern iskolát teremt. Igen, a legmodernebbet, a legteljesebb koncentrációs munkaiskolát. Mindent, amiről tanulnak: meg is építik. Bámulatos precizitással domborművű térképet gyúr a padeji agyagból, és faluja minden háza élethűen ott áll a Tisza és Aranka-csatorna szögében. Az otthon feledhetetlen erejét éleszti. Embert, karaktert formál. Munkás, építő kezet nevel. És oktat fáradhatatlanul, utcán, otthon, egyesületekben. Mindenre van [710] ideje. Közbirtokossági jegyző, postamester, kántor, egyesületi elnök. Az első humanisták ihlete hajtja. Egy sorstalan népet kultúrába emel. Kutatja az analfabétákat. Könyvtárt szervez. És okulásul és emlékül megírja művét. A nagy tanítók örök emberhitével. Kultúrát alkot, és civilizációt hirdet. Monográfiáját csak ilyen ember írhatta meg. Nincs az életnek egy remegése, amiről tudomása ne volna. Árvízszabályozás, posta, vasút, temetők, hagyományok, közigazgatás, a népi szellem megrajzolása, sőt egyes jelentősebb családok történetét is megírja, és a tanulóifjúságot elért eredményeikkel együtt feljegyzi. Többek között itt találjuk dr. Kenedy Gézát, a kiváló publicistát és írót.

Herresbacher József monográfiája adataiban tárgyilagos történelem, rendszerében kiváló, humanista alkotás. Lelke van a munkájának. Igazi európai kultúrája. S mindezt Európa egyik legszövevényesebb pontján cselekedte. Külön kultúrával bíró fajok érdekeit hozza összhangba. És hogy ezt megtehette minden súrlódás nélkül – ez külön, magas történelem. Csak egy példát. A szerb tanítókat folyton sarkallja iskolájuk történetének megírására. S mikor ez nem következik be, megírja maga. S megírja vele a szerbség minden vonatkozását. És Padej ma is egyetlen kultúrközösség. Súrlódások nélküli megértés.

A kisebbségi magyarságnak kevés ilyen történelmi dokumentuma lehet. A felállítandó kisebbségi könyvtár részére, ha csak másolatban is, feltétlenül meg kellene szerezni ezt az alkotó munkára példát adó, csupa egészség művet.

*

A fiú Szaján község r. k. esperese, pápai kamarás. 1926-ban, Szaján község 120 éves fennállásának ünnepére írta meg Szaján monográfiáját. Már a két mű egymásmellettisége is – az egyik a világháborút megelőző ötven év, a biztosan térhódító európai demokrácia világos légkörében íródott, míg a másik a nagy katasztrófát követő korszak új célkitűzéseket követelő, de még ismeretlen mélységű feszülésében keletkezve – érdekes összehasonlításra ad alkalmat. Emberibb közelségből nézve a két mű időmellettiségét: az apa és fiú egymás utánja annak a két generációnak lelki beállítottságát jellemzi, melyek közvetlenül a világháború véres mezsgyéjén váltak el egymástól, illetve követték egymást. Ez a két nemzedék még ugyanazon történelmiség keretei között is lényeges eltolódást mutat egymással szemben. Különösen éles, részben új állásfoglalás, sőt egészen új próbálkozás a két nemzedék közötti eltolódás Olasz-, Német- és Oroszországban. Ez az eltolódás azonban – minden egészséges szemlélődő előtt világos – a technikai fejlődés vagy helyesebben a civilizáció: az életforma mai adottságai mellett –egyetemes jelenség, s mint ilyen, egyetemes megoldásra vár. A próbálkozásokat ebből a szempontból kell megítélni. A kisebbségi élet nem ad alkalmat próbálkozásokhoz. Itt a generációs eltolódás sokkal mélyebben [711] járó meggondolásokat igényel. E kérdés megoldásainak szempontjából – különösen falusi ifjúságunkra való tekintettel – komoly munkaprogramot ad Herresbacher Dénes műve. Ez művének nagy megbecsülésre számítható értéke. Hiszen falusi ifjúságunk életfeladataival úgyszólván senki sem foglalkozik. Herresbacher Dénes felvázolja az ősi Zayban történelmét. Ősmagyar szó ígéretét érezzük a Padejjal szomszédos, Aranka-parti község történelméből. Már az első királyok pénzérméi tanúsítják, hogy az ősi szó élete itt teremtő munkát végzett. A föld történelme Szajánban azonban kevésbé tragikus. Az utolsó földbirtokos család, a báró Révayak átadják zselléreiknek a földet. Egyenlő félként, adás-vételi szerződéssel, megegyezéssel 1882-ben. Holdanként 101 forintos átlagvételárban 9500 kat. holdat. A föld történelme ezzel új útra terelődött. Népi szociális értékké lett. És ezt a fejlődési fokot követi a mű szerzője. Megmutatja az utódoknak, ki mennyi földet vett. Név szerint felsorol minden családot. Hogy senki se vesszen el. Meleg gondolat, életet tisztelő. Követi az egyes családok útját. Értékeiket kiemeli, ha kell, rámutat a hanyatlás társadalmi okaira. Népi higiénát tanít. Télen népipari tanfolyamokat rendez. A szociális életnívót emeli. Az egyesületi életben a kisebbségi kultúra, az emberi öntudat pionírja. Élettel élő tanító pap. Műve egymagában úgy válik falusi ifjúságunk kátéjává. Kultúrát szerető, tenni tudó, időtálló társadalmi életképet ad művében, mely Szaján minden házában megvan. Nyomtatásban. Új időt hirdet: népkultúrát.

*

A kisebbségi élet krónikása két művet ismertetett itt. Az első történelmi kritikai tényadataival értékünk, a másik társadalmi érettségével. Ketten: apa és fia – kétségen kívül zökkenés nélküli fejlődésünk jó művelői közé sorozandók.