Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. október) 10. szám, 689–768. p.

Őfelsége vitéz I. Aleksandar királyt Marseille-től Beogradig, a főváros székesegyházától Oplenácig kísérő fejedelmi gyász, amelynél érzésben mélységesebbet, egész lefolyásában megrázóbbat nem ismer a történelem, világmegnyilatkozása volt úgy annak a példátlanul álló magas tiszteletnek, amellyel nagy királyunk megdicsőült emlékének messze sugárzóan hódolt az egész emberiség, mint annak a mély borzalomnak, amellyel a merénylet gaztette felett kivétel nélkülien tört pálcát a kultúrvilág közvéleményének egyetemessége.

A mélységesen gyászolók világcsoportjában ott van hálatelt fájdalmában töretlenül egységesen Jugoszlávia magyarsága is.

A Vitéz Király a katonák eszménye, mert az igaz vezér törhetetlen bátorságával mindenkor legelöl áll szemben ellenségeivel a tűzvonalban; majd hős kitartással osztja meg katonáival a mondhatatlan fáradalmak, a leírhatatlan nélkülözések súlyos kálváriaútjait.

A nagy király a haza polgárainak vezére, mert január hatodikán, Jugoszlávia alkotmányos életének nagy fordulóján az államférfiú ingadozást nem ismerő, bátor elhatározásával a maga személyében vállalja a mélyreható változás minden veszedelmét és kockázatát. Nem tol maga elé felelősséghárító exponenst; maga áll a kezdeményezés élére, maga irányítja az új életet, ezért egyedül az övé a siker minden dicsősége is.

A vitéz katonának, a bölcs államférfinak tartozó hódolat mellett azonban magyarságunk szívében mindenkorra ott rezegnek a kormányzat élére állított régens kiáltványának, majd a jogar átvételekor a király trónbeszédének, a vallásegyenlőség tiszteletén alapuló teljes lelkiismereti szabadság, a jogegyenlőség elvén nyugvó teljes polgári egyenjogúság „megtartom és megtartatom” nagy igéi. [689]

E királyi szóval lefektette és alkotmányos sarkkővé tette a demokrata szellemet, a legteljesebb egyenlőséget. Az államalkotók és velük szembe állítható másodrendűség között minden elkülönítő válaszfalat lerombolt. Királyi szó egyenlő szeretettel ölelte kivételt nem ismerő atyai szívéhez országa minden hű fiát.

Az intuíció sugallata – amely nagy emberek távozása percében hirtelenében és egy szóban találja a megörökítő jelzőt – nagy Királyunkat Egyesítőnek nevezi.

Az Egyesítő nagy fogalma lélekbe talál, mert magába rejti a területi egyesítés mellett az érzések, a gondolatok, a szívek, a lelkek Egyesítőjének átölelő nagy eszméjét.