Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. szeptember) 9. szám, 609–688. p.

Az új orosz irodalom világszerte ismert kiválóságának ez a szatirikus könyve egy groteszk figura furcsa hányattatásait ábrázolja. Lasik Rotschwantz, a keszeg, madárhangú, kis zsidó szabó egy sóhajtással vét a szovjet törvények ellen, amiért minden talmudisztikus magyarázkodása ellenére bezárják. Ez az esemény kiveti Roitschwantzot a rendes kerékvágásból, és egy tragikomikus odisszea tekervényein át, amelyek egész Európát átfogják, elsodorja Palesztinába. A könyv hőse, mielőtt kiér az Ígéret földjére, megfordul Lengyelországban, Németországban, Franciaországban, Angliában, és mindenütt a legkülönösebb kalandokba bonyolódik egy-egy étkezésért folytatott erőfeszítéseivel. Illúziók nélkül, megpróbáltatásoktól kicserzett lélekkel lépi át ősei hazájának küszöbét, amelyen túl ugyanaz vár rá, mint a diaszpórában: nyomorúságos vergődés az állati táplálkozásért azzal a különbséggel, hogy [686] ott csak a munkának van becsülete, és nincs terük azoknak az apró szélhámosságoknak, amelyekkel eddig valahogy mégis eltengődött. Az éhségtől elcsigázva elvánszorog Rákhel sírjáig, és ott – miután a méltatlankodó őrnek elmond egy mesét a zsinagógában sípoló gyerekről – szabályszerűen meghal.

Lasik Roitschwantznak semmi más ambíciója nincs, mint hogy naponta jóllakjék, és ez a szerény célja is minduntalan konfliktusba keveri azzal a renddel, amelynek kapcsai közé van szorítva, a szovjetek köztársaságában épp úgy, mint a kapitalista államokban, a galutban épp úgy, mint az új zsidó országban. Emberek, intézmények és viszonyok mindig mindenütt egyformák, és szenvedéssel kell adóznunk a kegyért, hogy a föld a hátán hordoz bennünket. A kis Roitschwantz az emberi részvétlenség nyílzáporában talmudi bölcsességekből tart pajzsot maga elé, de ilyen módon legfeljebb csak a lelke nyugalmát konzerválhatja, a testét azonban nem óvhatja meg az idő előtti elmúlástól.

Ehrenburg a szatíra torz vonalainak egy-egy hajlásában megkapó igazságokat helyez el. Ezek között a legmarkánsabb az, hogy nincs az az üdvöt ígérő társadalmi vagy politikai átalakulás, amelyért érdemes volna feláldozni akár csak egy ember életét is. A nagy orosz író kvalitásai teljes fényben csillognak ennek a könyvnek a lapjain, amelyek frappánsul igazolják a szatíra horatiusi meghatározását: nevetve mondani meg az igazat.

Lasik Roitschwantzot Goda Gábor fordította magyarra ügyesen és gördülékenyen. A magyar fordítás a Kosmos Könyvkiadó Vállalat kiadásában jelent meg.