Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. szeptember) 9. szám, 609–688. p.

Most jelent meg a Letopis július-augusztusi kettős szám, amely gazdag tartalmával vaskos könyvnek is beillik. A nyári kettős szám magán viseli a vajdasági szerbek kultúréletének minden jellegzetességét, és talán éppen ezért fokozottabb figyelmet érdemel.

A sorrend betartása kedvéért először említjük Marko Car mély tanulmányát Jovan Skerlić, a nagy délszláv kritikus munkásságáról. Most van ugyanis húsz esztendeje, hogy a délszláv irodalom Osváth Ernője meghalt, és a kortársai a nagy kritikus és tanító eredményes munkásságának a mérlegét állítják fel. A fiatal, kezdő írók lelkes támogatója és felkarolója volt, akiről egyik tisztelője azt írja, hogy az ifjú írónemzedék nélküle nehezen boldogulhatott volna. A Letopisnak ugyanebben a számában még egy cikk található Skerlićről N. Milutinović-tól, aki azonban inkább irodalmi és kultúrtörténeti jelentőségét méltatja. Három költő: Dušan Đukić, Ante Cetineo és Dora Pilković reprezentatív, eredeti és sokat jelentő versekkel szerepelnek. Milica Janković regénytöredéket közöl, amelyben a szeretet egyik sokat igénybe vett és felhasznált formáját szimbolizálja. Nagyszerű analitikus készséggel bontja fel a testvéri és szülői szeretet megnyilvánulásának annyiféle kitörését, és levonja a következtetéseket a szeretet külsőségeiről. Az írás friss, a szláv lélek kohójában készült, és éppen azért, mert a vajdasági levegőt és életet tükrözi vissza, nekünk különösen kedves olvasmány. Stevan Bešević ugyancsak szerb tárgyú elbeszélésével szerepel. Ez az elbeszélés is erős, kifejezésteljes munka, amelyhez hasonló meleg, bácskai tárgyú írást nemigen olvastunk. Az egy lányba szerelmes [680] két barát kiábrándulását a szentestén, amikor a szülői háznál megtudják, hogy a lány egy harmadiké lesz, olyan realitással és elbeszélői készséggel írja meg, hogy érdemes erre az elbeszélésre is felfigyelni.

A Karađorđe–felkelésről, amelynek emléke a régi Szerbiában minden szereplőjével együtt ma is változatlan erővel él a néplélekben, dr. Nikola Radojčić írt, és főleg a hadsereg szerepét ismerteti. A szerb ritmusról B. Stratimirović közöl komoly tanulmányt. Kamil Krofta dr. prágai egyetemi tanár, külügyminiszter–helyettes Beneš csehszlovák külügyminiszterről írt nagyobb tanulmányt a Letopis részére. Az írás a csehszlovák külügyminiszter régebbi szerepével, a cseh nemzeti mozgalomban vállalt pozíciójával, továbbá mai munkásságával foglalkozik. Mint hű munkatársa, a cikkíró természetesen dicséri és ditirambusokat zeng Beneš államférfiúi jelentőségéről. Aleksandar Gavella dr. a vajdasági bűnözési hajlamot dolgozta fel, és érdekes kimutatást közöl. Kimutatja, hogy a gyilkosságok, rablások és nagyobb bűnesetek száma csökken. A leggyakrabban szurkálások fordulnak elő, és ebben a tekintetben a magyar és szerb legények százalékarányban kifejezve szinte egyformán szerepelnek. A németek külön elbírálás alá esnek, a legkevesebb dolgot adják a bíróságoknak, és falvaikban egy-egy bűncselekmény ritkán fordul elő.

A kettős számban van egy kritika, amely bizonyára szélesebb körök érdeklődését fogja felkelteni. Živomir Mladenović kritikát írt a dr. Tihomir Đorđević által összegyűjtött, és könyv alakban megjelent cigány nemzeti elbeszélésekről. Az első eset, hogy Jugoszláviában összegyűjtik a cigányok népi elbeszéléseit, meséit és legendáit. Az eredetiességre való törekvésen felül az író, ki éveket töltött a szerbiai cigányok között, arra helyezte a fő súlyt, hogy összegyűjtse mindazokat a meséket, amelyek a cigányok jellegzetes nomád életére s szokásaira világítanak rá. Közel száz eredeti cigány elbeszélést gyűjtött össze, amelyeket külön-külön el kellene olvasni, hogy még jobban lehessen értékelni a fáradságos munkát. A könyv bírálója, Živomir Mladenović elismeri, hogy nagy és hálátlan munka volt az elbeszéléseket összegyűjteni, azonban utal arra, hogy sok elbeszélésben felismeri a szerb hatást. A szerbiai cigányok évszázadok óta élnek a szerbekkel, és így a hatás nem maradhatott nyomtalan az életükre, azonban vannak olyan elbeszélések is, amelyek megőrizték eredetiességüket minden befolyástól mentesen. (Vajon a Vajdaságban mikor vállalkozik valaki ugyanerre a feladatra?)

Nagyon gazdag a kritikai szemle is, amelyből kiemelkedik dr. Walter Winschnek a guszláról írott tanulmánya, amely most jelent meg Prágában, és a szláv nemzeti zene fejlődésével foglalkozik.