Folyóiratok
Kalangya, III. évfolyam (1934. szeptember) 9. szám, 609–688. p. |
| Csuka János: A Sokol rendeltetése, célja és ereje |
A Sokol, amelynek kiépítésén napjainkban annyit fáradoznak, a jugoszláviai magyarság előtt meglehetősen felületesen ismert szervezete az államalkotó szlávságnak. A vajdasági magyarság a háború előtti szerb Sokol–szervezeteket, úgy-ahogy ismerte, de az akkori kisebbségből azóta többségi nép lett, és ezzel egy időben érthetően megváltoztak szervezeteinek irányai és a jövő feladatai is. A mai Sokol, amely jogutódja a régi Sokolnak, az ország legnagyobb, férfias fegyelem szellemében megszervezett egyesülete, és mint ilyen határozott tényező az állam életében. A tagjainak száma az elmúlt tizenöt esztendő alatt hatalmasan megnövekedett, szinte azt mondhatni, számottevő hadsereggé terebélyesedett, amelynek mai szerepe és ténykedése nemcsak megkívánja, de egyenesen megköveteli teljes megismerését. A Sokol népszerűsítése nehezen áttekinthető, nagy területen folyik, ma már a magyarlakta községeknek is megvan a Sokolcsapatuk, miután az utóbbi időben, ahol csak elegendő számú szláv él, egymást versengve siettek a szervezkedés terén elöljárni. A Sokol katonás rendben lépkedő, egyenruhás alakulatai megszokott látványosságai a vajdasági városok és falvak életének, de a magyarság meglehetősen tájékozatlan kötelességei és szándékai felől. Megoszlanak a vélemények a Sokol értékelését illetően is, és azért nem lesz egészen hiábavaló, ha eredeti forrásmunkák alapján a magyarsággal megismertetjük a Sokol egész struktúráját munkásságával egyetemben. Vannak, akik a Sokolt az olasz ballilák, vagy a magyar leventékhez hasonlítják, s a szervezeteik erejét mérlegelve messzemenő következtetéseket vonnak le céljukat illetően. A vélemények a legtöbbször tévesek és önkényesek, a következtetések gyakran semmivel nincsenek alátámasztva és megerősítve. Az azonban kétségtelen, hogy a Sokol Jugoszlávia nemzeti életének bő forrása, s az a körülmény, hogy szervezetei az egész országra kiterjednek, azt igazolja, hogy a Sokolnak komoly és jelentős feladatot szántak az ország kiépítésének a munkájában és a jövőjében. Mindezek a körülmények közismertek, és azért hiba volna, ha a magyarság csak felületesen ismerné a Sokol szervezeti életét, amikor hiteles kiadványok feldolgozásából a szükséges felvilágosítást megkaphatja a tájékozódás megkönnyítésére. * A Sokol mai kereteit Miroslav Tyrš, cseh származású tanár határozta és honosította meg. Az egyesülés összetartó gerincéül a testgyakorlást jelölte meg. Először szűkebb hazájában, majd később a Monarchia szlávok lakta vidékein. Az első cseh tornaegye[645]sületek, amelyek később a Sokol magvát adták, 1842-ben létesültek. Csehországból előbb Szerbiába, majd Szlovéniába és Horvátországba plántálták át az akkor még kimondottan a testi kultusz szolgálatába állított Sokol szervezeteket. Miroslav Tyrš dr., aki a prágai egyetemen az esztétika tanára volt, 1862-ben az élére állott az akkor ébredező, nemzeti önállóságra törekvő cseh ifjúsági mozgalomnak. A kezdeményezésére létesült az első Sokol–szervezet, amelynek később nemcsak a test ápolása volt egyedüli célja, hanem a nemzeti öntudat erősítése a cseh ifjakban. A mai Sokol–szervezet akkor kapta a nevét és örök tápláló erejét. A feladat kettős volt, amint az ma is közkézen forgó könyvekből világosan kiérzik: a testgyakorlaton felül erősíteni a népi erőt, tudatosan nevelni az ifjúságot a nemzeti életre. A cseh Sokol lelke Tyrš volt, aki fáradhatatlanul buzgólkodott, minden idejét a Sokol szolgálatába állította, és munkásságának az eredményei csakhamar jelentkeztek. A Sokol–egyesületek sorban megalakultak Csehországban, és gyűjtőtábora lett az osztrák uralommal elégedetlen cseh megújhodási mozgalom híveinek. Tyrš nevéhez fűződik a testgyakorlás ábécéjének a megteremtése is, ami azért volt nagy jelentőségű, mert egységes irányt és útbaigazítást adott az ifjúságnak a test helyes ápolására. Ma, amikor hetvenéves múlt áll a cseh és a morva Sokol–egyesületek mögött, már több mint kétezer szervezetet számlálnak; tagjaik száma félmillió, nem számítva a hatszázezer főnyi ifjúságot. A Sokol–mozgalommal foglalkozó szakkönyvek adatai szerint a csehszlovák Sokol olyan fizikai és erkölcsi testület és erő, amellyel a csehszlovák illetékes tényezőknek minden időben számolniuk kell. A Sokol elnevezését Vuk Stefanović-Karadžić szerb költő egyik költeményéből kapta. A költő egyik versében megénekli a regöst, aki ha a hős legszebb tulajdonságait akarja kellően kifejezni, a sólyommal (Sokollal) hasonlítja össze. A sólyom különben igen sok szláv népdalban és a népköltészet számos verseiben megtalálható. A szerbek adták a cseheknek a testgyakorlattal foglalkozó egyesületek nevét, hogy nemsokára átvegyék Tyrš egész elgondolását és a Sokol–szervezet kereteit. Amint erősödött a Sokol, annál türelmetlenebbül nyomult előtérbe a kérdés, hogy miként kellene törvényerejű paragrafusokba szorítani céljait s kötelességeit. Tyrš nem sokat habozott, s hamarosan megszületett a Sokol–alkotmány, amely a tagok erkölcsi, testi, szellemi és szláv nemzeti eszmék tanításáról szólott. A Sokol–mozgalom öt parancsolata a következő: 1. A testi kultusz ápolása; A Sokol tagjai a szláv népek boldogabb jövőjének a pionírjai voltak. Arra vállalkoztak, hogy a testedzésen kívül a nemzeti öntudatot ébresztik és erősítik. A Sokol minden tagja szilárdan hitt a szlávság életrevalóságában, és küzdött a nemzeti célok megvalósításáért. A háború előtti szláv nemzetiségi mozgalomban a Sokolisták az első sorokban küzdöttek. A világháború után, amikor a szlávság évszázados álma valóra vált, és megalakult a jugoszláv, lengyel és a cseh nemzeti állam, a Sokol új kötelezettségeket vállalt. A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságában a Sokol tagjai sürgették elsőknek az államegyesülés után a lelki harmónia és egység létrehozását a szlávok között. Ezerkilencszázhuszonkilencben megszűntek a szerb, horvát és szlovén szokolok, amelyek külön egymástól teljesen függetlenül működtek, és létrejött a jugoszláv Sokol, szinte egy időben az ország nevének a megváltoztatásával. A Sokol–egyesületek, amelyek már a háború előtt nagyszabású felvonulásaikkal tulajdonképpen a szlávok életerejére igyekeztek a figyelmet felhívni, öt év előtt egységes alakulatba tömörültek. A központosítás végrehajtása óta a Sokol legmerészebb álmainak útját futotta be. A legutóbbi zagrebi Sokol-szletten már az ország minden vidékéről százezres Sokol–tömegek vettek részt. A Sokol–egyesületeknek hatalmas irodalmuk van, számos folyóiratot és közleményt adnak ki, és az ország szláv lakosságának jelentős részét sikerült bevonni érdekkörükbe. * Amikor 1929-ben jugoszláv gyűjtőnév alatt egyesültek az eddig különálló szerb, horvát és szlovén Sokol–egyesületek, új alkotmányt dolgoztak ki, amelyben a nemzeti egység gondolata jut teljes kifejezésre. Azóta a Sokol minden rendelkezésre álló eszközzel azon fáradozik, hogy az ország jövőjére olyan nagy jelentőséggel bíró munkában, tradícióihoz híven, mint a jugoszláv eszme hordozója, hivatásához megfelelően kivegye a maga részét. Céljait és irányelveit, melyben a jövő feladatait felsorolja, paragrafusokba öntötte. A mai Délszlávországban a legrégibb Sokol–egyesületek Szlovéniában találhatók, ezek hatvan év előtt létesültek. A zagrebi Sokol ötvenéves múltra tekint vissza. De a Sokol tulajdonképpeni nemzetiségi küzdelme, amelynek egyik hatásos megnyilatkozása a háború előtti Sokol-szlettek demonstrációja volt, alig harminc-negyven év előtt kapott határozott és elszánt formát. A Sokol–egyesületek igazolhatóan döntő szerepet játszottak a szerb, horvát, szlovén, továbbá a csehszlovák nép önállósági küzdelmeiben. Amikor a szláv nemzeti államok létrejöttek, a Sokolnak más feladatokat is kellett vállalni. Ezt megérezték a vezetői és a jugoszláv egységes Sokol létrejötte után a beogradi kongresszus kijelölte a jövő feladatait és kötelességeit. A Sokol élére mint főparancsnok Petar trónörökös lépett, akit nagykorúságáig Engelbert Gangl zagrebi tanító, régi Sokolista [647] vezető helyettesít. Az új vezetőségbe az ország intellektuális vezetőinek java került. A Duna bánságot a Sokol központjában a magyarság előtt ismert nevű személyek képviselik. Számos magas állású tisztviselő, törvényszéki bíró, ügyvéd, orvos, mérnök irányítja a Sokol–szervezetek életét. A beogradi kongresszus 24 pontból álló határozati javaslatot dolgozott ki, amely azóta a Sokolisták kézikönyve lett. Az első pont leszögezi, hogy Tyrš szellemében és elgondolásai szerint akarnak tovább munkálkodni. A Sokol tagjainak testi és szellemi tulajdonságait igyekszik tovább fejleszteni (2. pont). A testedzés Tyrš rendszere szerint történik (3. pont). A Sokol–szervezetben a tagok egyenlő jogokkal bírnak, s a demokrata tradíciókhoz ragaszkodva az embereket nem osztálymegoszlásuk, vallási vagy törzsi hovatartozásuk szerint kezelik, hanem értékük szerint (4. és 5. pont). A szociális életben azt kívánja tagjaitól, hogy rokonszenvezzenek a szegényekkel, támogassák őket, és amikor érdekeik más érdekeivel kerülnek összetűzésbe, mindig a szociális igazság figyelembevételével határozzanak (6. pont). A nők egyenrangú tagok. A Sokolnak különben már jóval a háború előtt voltak női tagjai és tornászai. (7. pont). A Sokol, amely a hazának és társadalomnak érdemes tagokat akar nevelni, arra törekszik, hogy az egész népet bevonja munkálkodásába (8. pont). A tagok nevelése nemzeti szellemben történik. A Sokol–eszme megkívánja, hogy a népért nacionalista szellemben munkálkodjon. A nacionalizmusban látja a jugoszláv nép fejlődésének legfontosabb előfeltételeit. Egy nép, egy állam, egy Sokol: ez a jelszó, amelyért a Sokol kész bármikor harcba szállni (9. és 10. pont). A Sokol mint népszervezet nem feledkezik meg az országhatárokon túl élő szláv testvérekről sem. Érdekli a sorsuk, átérzi minden bajukat, és szent kötelességének tekinti, hogy fejlődésükről gondoskodjon (11. pont). A Sokol kötelességének tartja, hogy a népi individualitást erősítse, mert csak a szabad és független ország jellemezheti kellően más nemzetek mellett a szláv nép egyéniségét (12. pont). A Sokol egyenlőségelve nem enged meg semmiféle osztály–megkülönböztetést, és azért azt kívánja, hogy a hadsereg tagjai is a Sokolhoz tartozzanak (13. pont). A Sokol mint általános népnevelő szervezet az iskolával is együttműködik, mivel az iskola hivatott mindenekelőtt a népet nevelni (14. pont). A 15., 16. és 17. pont a Sokol megalakításáról, a Sokol–csapatok létesítéséről és a tagok kötelességéről szól. A Jugoszláv Királyság Sokol–egyesülete nemzeti egyesület, amely a politikába nem avatkozik, tagjainak egyenesen megtiltja, hogy politikai mozgalmakban részt vegyenek, és politikai nyilatkozatot adjanak (18. pont). A Sokol–gondolat haladó eszme, s hisz az emberiség fejlődésében és tökéletességre való törekvésének a helyességében (19. pont). A Sokol tiszteletben tartja tagjai vallását, mert úgy tekinti, hogy a vallás az emberélet legintimebb érzéseihez tartozik (20. pont). A Sokol a szláv testvériség szervezete, amely a szláv kölcsönösséget hirdeti a szláv né[648]pek között. Minden szlávot, éljen az bárhol, testvérének tekint. A testvéri kölcsönösség elve alapján a jugoszláv egység megerősödésén és a testvérnépekkel való együttműködés érdekében munkálkodik. A csehszlovák, lengyel, orosz néppel és a lausitzi szerbekkel még szorosabb összeköttetésre törekszik (21. és 22. pont). A jugoszláv nacionalista és szláv meggyőződésnek összhangzásban kell lenni az általános emberi eszmékkel és az emberiség fejlődésével (23. pont). Végül a 24. pont kötelességévé teszi a tagoknak, hogy a magánéletben is a Sokol–gondolat szem előtt tartásával cselekedjenek, soha ne feledkezzenek meg azokról az erkölcsi kötelezettségekről, amelyek minden Sokolra hárulnak. A pontokba foglalt elveket részletesen kidolgozták, és a feladatokat kibővítve megmagyarázták a tagok könnyebb tájékozódása végett. A mozgalomban kitűnt személyek vagy Sokol–egyesületek megjutalmazására emlékplaketteket adományoznak. Ez az egyetlen kitüntetés a Sokol–mozgalomban kifejtett érdemekért. * A szerb, horvát és a szlovén Sokolok egyesítése után Novi Sadra került a Sokol-mozgalom testnevelési, közoktatási és irodalmi központja. A Sokol számos lapot ad ki tagjai részére, azonkívül szinte minden hónapban jelennek meg könyvek, amelyek Tyrš személyével, rendszerével, részben pedig a Sokol további feladataival és az elért eredményekkel foglalkoznak. A gazdag literatúrából kiemeljük Kosta Petrović, Subotica város főmérnökének rövid, de a Sokol–irodalomban előkelő helyet elfoglaló írását, amelyben azt a gondolatot dolgozza fel, hogy a Sokol–mozgalom kezdetén az akkori modern szellemi áramlatok örököse volt. Tyrš Sokol–mozgalmát mint a szabad gondolat első hullámverését analizálja, amely először a cseh, majd a többi szláv népekhez eljutott. A szerző, aki a Sokol–mozgalom egyik vezetője, utal arra, hogy ebből a szempontból kell vizsgálni a Sokolt, ha igazi rendeltetéséhez és hivatásához közelebb akarunk férkőzni. Tiltakozik az ellen, hogy a régi Sokol–mozgalomnak tiszta szláv jelleget adjanak. A negyvennyolcas forradalom leverése után tomboló Bach-korszak elnyomása alatt keletkezett először a cseh népben a szabadság utáni vágy az abszolutizmus letörésére. A szabad gondolat emelte fel a cseh népet, amely az emberiség fejlődésében jelentős szerepet töltött be. A szabad gondolat hulláma Angliából és Franciaországból, a szabadság országaiból csapott át Csehországba. Tyrš megérezte, hogy a szabad gondolat terjedése elé nem lehet válaszfalakat emelni, és megtette a szükséges előkészületeket a cseh nép felvilágosítására. A népet előkészítette a szabadságra, és ebben van Tyrš munkájának igazi jelentősége. Tyrš, a fiatal filozófus és esztétikus hamar belátta, hogy a nép felvilágosítását csak úgy éri el, ha a test és a lélek harmonikus fejlődéséhez megtalálja a szükséges eszközöket. A testedzéssel egyidőben megkezdődött a lélek ébresztgetése, és ab[649]ban az időben, amikor minden elnyomott nép szabadságra, az önállóságra vágyakozott, Tyrš idejében megtalálta az utat a lélekhez. A suboticai városi főmérnök megállapítása érdekes és kiegészíti azokat az írásokat, amelyeket a Sokol–mozgalom teljes megértéséhez ismerni kell. A Sokol–könyvtár kiadásában megjelent Tyršnek, a Sokol megalakítójának az útmutatása is, amely százezres példányban forog közkézen. Ebben a Sokol-mozgalom első nehézségeivel foglalkozik, ismerteti azt a fejlődési folyamatot, amelyet a mozgalom elért, és hogy miként alkalmazkodtak, és tökéletesítették a testedzést a gyakorlatban jelentkező követelményekhez igazodva. Tyrš a könyvében azt írja, hogy amikor a Sokolt mai rendeltetésével megalakították, az volt a jelszó, hogy addig nem nyughatnak, amíg minden cseh nem lesz a Sokol tagja. Tyrš sok olyan mondását emlegetik ma is, amelyek találóan fejezik ki a szabad életre törekvő népek kívánságát. Egy helyen azt mondja, hogy minél kisebb egy nép, annál szorgalmasabbnak kell lennie. A Sokol–mozgalom kezdetekor mennyiszer idézték ezt a mondást, amely szívós munkára sarkallta a cseheket. Még ennél is hatásosabb a következő mondása: „Semmilyen külső erő, semmilyen durva erőszak nem képes egy nemzetet elpusztíttatni.” Ez persze akkor Ausztriára vonatkozott, de olyan találó és kifejezésteljes a megállapítás, hogy ma is változtatás nélkül alkalmazható. Tyrš a könyvében utal arra, hogy aki valamit elhatároz, az ne habozzon, ne fogadjon el félmegoldásokat, mert keveset akarni ugyanazt jelenti, mint semmit sem akarni. Az a nép, amely fel akar emelkedni, nem eshet letargiába, nem töprenghet, hanem cselekednie kell. Aki Sokol akar lenni, annak tevékenynek és erősnek kell lennie. Miroslav Tyrš dr. jelentőségét a Sokol–mozgalom későbbi esztendeiben számos könyv méltatja. Dr. Niko Mrvoš Novi Sad-i orvos, továbbá Jan Pelikan jutottak a legközelebb Tyrš lelkivilágához tanulmányaikban. Mrvoš dr. Tyrš nagyságát és jelentőségét Masarykhoz, Csehszlovákia mostani köztársasági elnökéhez, szellemi örököséhez hasonlítja. Engelbert Gangl a jugoszláv Sokol helyettes főparancsnoka ugyancsak nagyobb emlékirattal áldozott Tyrš személyének, akinek az elgondolásait maradéktalanul átvette a jugoszláv Sokol, úgy a testedzés, mint a lélekápolás terén. * E cikk keretébe nem fér több részlet és a Sokol-mozgalom minden fázisának ismertetése. A Sokol megalakításától kezdve érintettük a fontosabb etapokat, és ezzel megkönnyítettük a Sokol teljes értékelését, céljának megismerését. A mai Sokol–alkotmányból megtudjuk, hogy a Sokol rendeltetése és feladata; miután a szláv népet a nemzeti öntudat állandó ébrentartásával a nemzeti államhoz segítette, a szláv fajok további megerősítése. A gyakori Sokol-ünnepélyek erőpróbák, ahol megállapítják a fejlődését. Az [650] utolsó Sokol-ünnepélyt Zagrebban tartották meg. Ennek jelentőségét azért hangsúlyozzák, mert azon először vettek részt a bolgár junakok is a csehszlovák, orosz-emigráns és a lengyel Sokolokon kívül. Egyébként évről évre kölcsönösen látogatják egymás Sokol-szlettjeit. Mi tehát a Sokol? Harcos s kimondottan szláv egyesület, amely öntudatos nemzeti életre neveli az ifjúságot. Sokolista csak az lehet, aki magát szlávnak vallja, mert esküt kell tennie arra, hogy szláv nemzetiségű. A beszámolónk nem volna teljes, ha némi összehasonlítást nem tennénk a tíz év előtti Sokol és a mai Sokol ereje között, valamint ha nem sorolnánk fel a külföldi Sokol-egyesületeket. A háború utáni első esztendők bizonytalansága után csak 1922-l923-ban kezdődött meg a Sokol–szervezetek átépítése Délszlávországban. Az elmúlt tíz esztendő teljesen átformálta, és az ország első tényezőjévé tette, amit különben szemléltetően látunk, ha az 1924-es év adatait az 1934-es év adatai mellé állítjuk. A Sokol-egyesületek tartományi vezetés alatt állnak. Az 1924. esztendőben, a Vajdaságban a becskereki és a Novi Sad-i Sokol zsupa alá tartoztak a Sokol helyi szervezetei. A Novi Sad-i zsupának mindössze 2297 férfi és 427 női tagja volt. Az iskolákban a Sokol–mozgalom még nem indult meg, és alig néhány száz iskolai tanuló, főleg középiskolai tanuló tartozott a Novi Sad-i zsupához. A becskereki Sokolzsupa létszáma így alakult ki 1924-ben: férfi tagjainak száma 1411, a női tagok száma 345 volt, az ifjúsági tagok száma nem haladta meg az ötszázat. Az egész ország 26 Sokol zsupára volt felosztva, és az össz tagok száma 37 342 férfi, 9968 nő volt. Az ifjúsági tagok száma az egész országban nem haladta meg a harminc ezret, úgyhogy összesen körülbelül hetvenötezer tagot mutattak ki. Azóta a helyzet egészen megváltozott. A Sokol–egyesületek úgyszólván minden helységben megalakultak, és a tagok száma alaposan megnövekedett. Az idei adatok a Sokol-szövetség hivatalos kimutatása szerint a következők: A Sokol zsupák (kerületek) száma 25. A Vajdaság a Novi Sad-i és a becskereki zsupához tartozik. Novi Sadhoz tartozik az adai, apatini, palankai, petrovaci, Bačko Gradište-i, Petrovo Selo-i, bajmoki, bajšai, beočini, beškai, crvenkai, čerevići, čurugi, Despot Sveti Ivan-i, đurđevói, gospodjincai, horgoši, iloki, irigi, kaći, kisači, kovilji, kucurai, kulai, kulpini, martonoši, moli, mošorini, novi sadi, Obrovaci, odžaci, pačiri, pašičevoi, petrovaradini, pivnicai, rumenkai, sentai, sirigi, sombori, srbobrani, karlovcai, stanišiči, Stara Kanjižai, Stari Bečeji, Stari Futoki, Stari Sivaci, suboticai, titeli, toržai, tovariševói, turijai, veprovaci, vrbasi és žabalji Sokol–egyesületek. Sokol–századok vannak: Aleksa Šantićon, Bački-Monoštoron, Bikovón (suboticai szállás), Čiben, Deronján, Gložanban, Košančićon (Torža melletti telepesfalu), [651] Krušedolban, Silbašon, Sokolacon (Topola melletti telepesfalu), Sontán, Stepanovićevón, Svetozar-Miletićen, a Subotica melletti Tavankuton (három önálló alakulat), Velebiten (Stara Kanjiža melletti telepesfalu) és Žedniken (Subotica melletti telepesfalu.) A becskereki zsupához tartoznak: Aleksandrovo, Alibunar, Aradac, Palanka, B. Despotovac, B. Karlovac, B. Aranđelovac, B. Karađorđevo, Baranda, Bašahid, Bela Crkva, Belo Blato, Bočar, Botoš, Crnja, Čenta, Čestereg, Čoka, Dobrica, Dragutinovo, Đala, Elemir, Farkašdin, Hetin, Iđos, Ilandža, Jankov Most, Jarkovac, Jesenovo, Jaša-Tomić, Katarina, Klarija, Klek, Knićanin, Kovačica, Krstur, Kumane, Mali-Torak, Martinci, Malenci, Mokrin, Molin, Neuzina, Ninčićevo, Nova-Crnja, Nova-Kanjiža, Novi-Bečej, Vranjevo, Opovo, Orlovat, Padej, Perlez, Podlokar, Rusko-Selo, Šakule, Samoš, Sanad, Sarča, Sečanj, Srpska-Crnja, Srpski-Itebej, Begejski Sveti-Đurad, Potiski-Sveti-Nikola, Šupljaja, Taraš Tomaševac, Uljma, Uzdin, Kikinda, Bečkerek, Matica, Veliki-Torak, Vojvoda Stepó, Vršac. Sokol–századok találhatók: Hajdučican, Kaluđerovon, Konakon, Kušičon, Velika Gredán és Vladimirovacon. A helységnevek felsorolásából megállapítható, hogy a Sokolnak ma nemcsak a szláv, de kimondottan kisebbséglakta vidékeken is vannak szervezetei. Az 1934-es évi kimutatás a tagok számát a következőképpen tünteti fel: Amíg 1921-ben mindössze 361 Sokol–egyesület volt az országban, addig a számuk 1934-ben 2023-ra emelkedett. A tagok száma ennek arányában növekedett. 1921-ben a férfi tagok száma 29837 volt, a női tagok száma 8248. Az idén a taglétszám így alakult ki: 134 102 férfi, 23 279 női tag. Ugyanekkor az ifjúsági tagok száma hatezerről 284 719-re szökött fel. A növekedés itt a legszembetűnőbb. A Sokol–otthonok száma 20-ról 139-re emelkedett, miután minden nagyobb városban részben felépültek, részben építés alatt állnak a Sokol–otthonok. A Novi Sad-i Sokol zsupának 71 egyesülete és 6 százada van, a tagjainak létszáma meghaladja a nyolcezret, vagyis tíz év alatt a négyszeresére emelkedett. Az ifjúsági tagok száma 17 551. A becskereki zsupához tartozik 80 egyesület és 5 század. A tagok száma hatezer. Az ifjúsági tagok száma: 16 390. Kevesen tudják, hogy az orosz emigrációnak Jugoszláviában önálló Sokol–szervezete és központja van. A németországi lausitzi szerbek 1924-ben alakították meg Sokol–szervezeteiket, 1931-ben pedig megalakult az amerikai szláv Sokol szövetség. Még talán befejezésül annyit, hogy a Sokol tagjai nem az előírt kilenc, illetve tizennyolc hónapot szolgálják a katonaságnál, hanem csak hat hónapot, és hogy a vasúton ötvenszázalékos utazási kedvezményben részesülnek. Ljubljanában a Sokolnak könyvkiadó [652] vállalat, és beszerzési szövetkezete van. A Sokol hivatalos lapja, a Sokolski Glasnik Ljubljanában jelenik meg, míg a Sokolska Prosvetát, amely kultúrkérdésekkel foglalkozik, Franja Malin szerkesztésében Novi Sadon adják ki. * Igénybe vett forrásmunkák: Putevi i ciljevi Saveza Sokola Kraljevine Jugoslavije |
Fejlesztette: GAS Softwares