Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. szeptember) 9. szám, 609–688. p.

Arató Endre: Versem

Ami a versem: nagyon az enyém,
Másoknak mit mond, ami bennem lélek,
pár vacak rímrongy: de énnekem élet,
halálom is nem is kicsiny részben.
A magam kedvére csináltam a nótát,
csakis magamnak fütyörésztem.

Legnagyobb élményem mindig a hajnal,
a feketéből kilábaló égbolt,
a vizek melankóliája,
a fák becsületes lehelete,
a szélben hajló vetés.

Aki ezt olvasod: nem állsz a hajnalban robogó vonat
ablakánál,
nem látod a színek skáláját játszó eget,
nem szívod a beáramló friss levegőt, a Tisza friss
szagát,
tested taktusra nem himbálózik:
ami bennem élmény, neked csupán emlék,
mit is adhatok át fukar szavaimmal.