Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. szeptember) 9. szám, 609–688. p.

Künn, a fák között koncsorog az ősz,
csengettyűt ráz, és búsan kerepel,
antik tragédiákban szerepel
a végzet így, az elháríthatatlan.

Szobában reggel hideg már a paplan,
vacogva nézzük s halljuk jönni őt,
a gyorsan kelőt s hamar elmenőt,
és ver a szívünk nagyon nyughatatlan.

Augusztus ez, és mégis már az ősz,
derűs az arca, de a haja ősz,
lefekszünk egyszer, jön értünk a csősz.