Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. szeptember) 9. szám, 609–688. p.

Dr. Milkó Izidor temetésén, 1932. április 22-én elmondotta Bródy Mihály

Elérted immár, drága mesterünk, a nyugalomnak azt a nirvánai állapotát, amelyet annyira áhítottál a szenvedések hosszú évei alatt. Abban a magas életkorban, amely osztályrészedül jutott, az elmúlás törvényének beteljesedése nem olyan megrázóan tragikus, mint egy fiatat élet hirtelen kilobbanása. Az a tudat, hogy kínzó testi fájdalmaktól szabadultál meg, siettető hatással van a gyászt követő megnyugvás folyamatára. Mégis eltávozásod bizonyossága nagy-nagy űrt hasít a lelkünkbe, hiszen olyan kultúrérték voltál, amely nemcsak a suboticai, nemcsak a vajdasági társadalom szellemi életét díszítette, hanem az ország határain túl is a nyereségszámlán szerepel az irodalomtörténet főkönyvében. Közülünk, kultúrmunkások közül úgy kiemelkedtél, mint hegycsúcs a lankás dombok közül, és amikor búcsút veszek tőled, úgy támolygok az érdemeid között, mint a művészet szerelmese a Louvre-ban, ahol csak egészen rövid idő áll rendelkezésére, hogy mindent, ami megtekintésre és elmélyedésre méltó, szemügyre vegyen.

Író voltál, abból a legnemesebb és legihletettebb fajtából, amelynek az irodalmi munkálkodás nem az üres órák kitöltése játékos kedvteléssel, sem mesterségbeli rutin, hanem minden más érdeklődést magába ölelő élethivatás, missziós eljegyzettség. Stílusod elegáns könnyedsége, meglátásaid finomsága és szellemessége, elgondolásaid mély perspektívája és kivitelük artisztikus előkelősége már ötven-egynéhány évvel ezelőtt e táj irodalmának élére állítottak. Azóta irodalmi pályád állandóan felfelé ívelt, és chef d’oeuvre-öd az életed alkonyán írt „Ketten” című könyved, amely a dramatizált történelmi miniatűr műfajában a legeslegelső rangúak közé tartozik.

És milyen nagy lélekkel, milyen hősi lemondással jártál a megélhetési lehetőségeknek az írók számára mindig tarlott bokrai között! Hogy megőrizted emberi méltóságodat, és szinte a szegénység grandezzáját a sorsnak olyan csapásai alatt, amelyek a mindennapi lelket a gondok sarába törpítik! Én, aki szintén a betűvetés feladatának súlya alatt görnyedek, tanítványi csodálkozással nézek fel Rád, aki olyan bölcs és derűs életfilozófiával kerekedtél a kálváriánkból eredő keserűségek fölé. [639] Kollegiális kapcsolatunknál fogva, amelynek tulajdoníthatom, hogy barátságoddal tüntettél ki, alkalmam volt gyönyörködni emberi erényeidben. Emberszeretet, szívbeli jóság, a kultúra követelményeinek minden más érdek fölé helyezése, nagy tudás, kiváló ízlés, határtalan könyvimádat, türelem a más véleményűek iránt, megbillenthetetlen kiegyensúlyozottság hangban és modorban, lebilincselő nyájasság, előzékenység és udvariasság, megértő elnézés az emberi fogyatkozásokkal szemben: hiányzik-e még valamely lényeges vonás abból a mintaképből, amelyet dr. Milkó Izidornak jelleme nyújt? Abban a törekvésünkben, hogy a tökéletességet megközelítsük, a Te emléked, drága mester, egyike azoknak a forrásoknak, amelyekből erőt és hitet merítünk a csüggedés pillanataiban. A reád való emlékezés gyarapítani fogja azt a testvéri szeretetet, amellyel körülvesszük tieidet, köztük életed fájának azt az ifjú lombját, amelyik a Te szellemed méltó folytatása.