Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. szeptember) 9. szám, 609–688. p.

Az őrülteknek vannak olykor világos időközeik; a legokosabb embernek is van néha egy bolond momentuma; az ostoba mindig, állandóan, rendületlenül, megszakítás nélkül ostoba.

*

A más helyén mindenki okos.

*

Némely ember mindenkit ostobának tart, aki okosabb nála.

*

Az ostoba néha egészen okosan felel, de mindig butául kérdez.

*

Ha olyan módon vagy ostoba, mint a környezeted, akkor okos vagy.

*

A legtöbb ember inkább mond valami ostobaságot, semhogy egy hozzá intézett kérdésre azt felelje: „Nem tudom.”

*

A legostobább is okosabban beszél, hogyha nyugodt, mint a legeszesebb, hogyha dühös.

*

Nincsen figyelmesebb hallgatóság, mint az okos ember.

*

Azok között, akiket a világ bolondoknak tart, találjuk az emberiség javát.

*

Nagy meggondoltsággal néha bolondot, hirtelen elhatározással okos dolgot művel az ember.

*

Okos, aki a jövőre is gondol, de bolond, aki csak a jövőre gondol.

*

Az ostoba ember kijelenti, hogy az okosabb enged, és – makacsul megmarad az állítása mellett.

® ® ®

A nő az élettelen tárgyakkal szemben se objektív. Egy ruháját vagy kalapját éppen úgy meg tudja gyűlölni, mint valamelyik barátnőjét vagy unokanővérét.

*

Anyákban, akiknek fiaik vannak, rendesen több méltóság van, mint a lányos mamákban. [626]

*

A nő, ha bíró, rögtönítélő bíró.

*

A jobbfajta nő megköveteli tőled, hogy a neméről tisztelettel nyilatkozzál; a léha szívesen hallja, ha kicsinylőleg beszélsz a nőkről általában, ha csak őneki hízelegsz.

*

A nő mint anya jóváteszi azokat a hibákat, amelyeket más minőségben elkövet.

*

Az író a közönséget és a nőt szidja a legtöbbet. Ezeket szereti a legjobban.

® ® ®

Ismerek művelt embereket, akik keveset és műveletleneket, akik rém sokat olvasnak.

*

A műveltség követelő és szerény. Követelő saját magával és szerény másokkal szemben.

*

A műveletlen ember és a félművelt közt sokkal kisebb a különbség, mint akár az egyik, akár a másik gondolná. Jóformán csak az, hogy az előbbi elfogulatlanabb, és az ítéleteiben józanabb, az utóbbi pedig kertelőbb, és a gondolkozásában csavarosabb.

*

A félművelt mindig kultúráról és műveltségről beszél, mint ahogy a becsülethiányos örökké a becsületét emlegeti.

*

A műveltnek nincs szüksége rangra, a rangban levőnek szüksége van műveltségre.

*

A valódi műveltség az igazi nemesség.

*

Az igazán finom hölgy, ha társaságba megy, nem viszi magával az összes ékszereit, s az igazán előkelő úr a teljes esprit-jét. Otthon többnek kell maradni, mint amennyit magával hozott.

® ® ®

Aki sokszor boldog a szerelemben, az boldogtalan a szerelemben.

*

A nő, még ha királynő is, jobban örül, ha szerelmet ébreszt, mintha tiszteletet kelt.

*

Nincs az az „örök” szerelem, amelynek biztos a holnapja. [627]

*

Aki nem tudja kormányozni a szerelmét, azt a szerelme fogja kormányozni.

*

A szellemes nők sohase, az ostobák ritkán állhatatosak a szerelemben.

*

Nem az szeret a legjobban, aki nagyon ért a szerelemhez. Épp a szerelem analfabétái szeretnek a legmelegebben.

*

Az még nem jelent szerencsét a szerelemben, ha valakinek szerencséje van az asszonyoknál.

*

Egy ismerősöm a következőképpen jellemezte a férfiak szerelmét:

– A modern ember először a szívével szeret, aztán az idegeivel, s végül – ha még egyáltalán tud szeretni – az elméjével. Az elsőből rendszerint csalódás, a másodikból unottság, a harmadikból házasság lesz.

® ® ®

A nevelésnek a bölcsőnél kell kezdődni, s az önnevelésnek csak a halálos ágyon szabad végződni.

*

Csak jó nevelésű embert lehet nevelni. Tulajdonképpen csak tovább nevelni lehet.

*

A jó nevelés első és fő szabálya: keveset nevelni a gyermeket, és békét hagyni neki.

*

Ha jó nevelésű gyermekeket akarunk, akkor előbb nevelőket kell nevelni.

*

Hogy milyen nehéz tudomány a neveléstan, azt csak a pedagógusok tudják. Az apák és az anyák, akiknek fogalmuk sincs róla, könnyűnek tartják.

*

Senki olyan jól és senki olyan rosszul nem tud nevelni gyermekeket, mint a szerető anya.

*