Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. július-augusztus) 7–8. szám, 481–609 p.

A jugoszláviai szlovák és rutén nemzeti kisebbség kutúréletéről a magyarság keveset tud. Pedig a szlovákság intenzív kultúr- és irodalmi életet él, amelyet a bácskai Petrovacról, a jugoszláviai szlovákság központjából irányítanak. Nemrégiben a nagy múltú Matica Srpska példájára megalakult a Slovačka Matica, amelynek a feladatai azonosak a Matica Srpska törekvéseivel. A Slovačka Matica rövid idő óta folyóiratot is ad ki, amelyben a maroknyi szlovák kisebbség elbeszélői s kultúrmunkásai ápolják a szlovákság nemzeti és kulturális sajátosságait.

Bački Petrovac már a múltban is jelentős szerepet töltött be a szlovákok nemzeti életében. A kicsiny bácskai község ma is büszke arra, hogy ott született a nemrégiben elhunyt dr. Jan Kvačala archeológus, s a prágai egyetem volt tanára, Pavel Rohon dr., a kiváló történettudós szintén petrovaci származású. A bácskai szlovákság egyébként több elismerten kiváló írót adott. Ezek: Vladimír Hurban Stara Pazova-i lelkész, Vladimir Mičatek, Gustav Marschal, akiknek írásai jellegzetes kisebbségi megnyilvánulások, s hűen világítják meg a szlovák kisebbségi életet és gondolkodást. Feliks Kutlik, a bácskai és szerémségi szlovákság történelmi múltjának a feldolgozásával szerzett magának elismerést. A szlovák irodalom nesztora Jan Čajak, a hetvenéves petrovaci iskolaigazgató, akinek tevékeny munkásságát az irodalmi és tudományos közlemények, könyvek, elbeszélések egész sora igazolja. Jan Čajak, aki turócszentmártoni származású, de négy évtizede Bácskában él, egészen akklimatizálódott és a bácskai szlovákság intellektuális vezére. Prágában most készülnek műveinek díszkiadására. Čajak Jan írásait az jellemzi a legkifejezőbben, hogy a bácskai szlováklakta vidékek tájszólásait pompásan megörökítik, és pusztuló szépségeit frissen megőrzik. A termékeny író felesége is írónő, s főleg színdarabokat [598] ír, amelyek nemcsak Bácskában, de Slovenskóban is színre kerülnek. A petrovaci iskolaigazgató agilitására jellemző, hogy nemcsak a jugoszláviai szlovák irodalmi és napilapnak dolgozik, hanem a csehszlovákiainak is. Čajak egyik munkájában a szlovákok történelmi szerepét áttekintve ezeket írja:

„A szlovákságot szlávságba vetett hite mentette meg. Minden esztendőben elmentem Slovenskóba, s megláttam azt, amit mások nem vettek észre: a szlovák népélet dekadenciáját és az elmagyarosító törekvések erősödését. Slovenskóban nem volt család, amelynek ne lett volna renegátja.”

Jan Čajak tehát azonkívül, hogy kisebbségi író, szlávnak vallja magát, és hisz a szlávság történelmi elhivatottságában. Már negyven éve dolgozik a bácskai szlovákok között, és amint mondja, mindig a nemzeti ösztön ébrentartása volt munkájának gerince. A Slovačka Matica kiadásában megjelenő Naš život című irodalmi lapot ő szerkeszti fiatalos rugalmassággal és kétségbevonhatatlan hozzáértéssel.

*

(Nem tartozik ugyan szorosan a szlovákság irodalmi és kulturális életének a keretébe, de valahogyan hozzákívánkozik e cikkhez a beogradi Politika egyik, a beogradi szlovák cselédlányok nemzeti szellemben történő nevelésével foglalkozó írása. Beogradban nemrégiben csehszlovák nőegyesület alakult, amely először tiltakozott az ellen, hogy a szlovák lányokat, akik főleg szolgálni mennek a fővárosba, népnyelven tótoknak nevezik, mert ők szlovákok, és a „tót” jelző sértő rájuk nézve. Az egyesület egyébként elhatározta, hogy analfabéta- továbbképző és felvilágosító tanfolyamokat létesít a fővárosba került szlovák cselédlányok művelődésére. Az előadásokra s a harmonikás szoknyájú, kis szlovák cselédlányok összegyűjtésére azért van szükség, mert a nőegylet szerint az idegenben elfelejtik édes szülőfalujuk zamatos, eredeti nyelvét, a tájszólásokat, otthoni szokásokat, amelyek kincsei a kisebbségi nyelvnek. Ezt akarják megmenteni a beogradi úrinők, akik a főváros kavargó életében sem feledkeznek meg a kis cselédlányokról.)

*

A rutének száma még a szlovákoknál is kevesebb, s főleg néhány községben találhatók kompaktan és önálló, más nemzetektől független életet élve. Lélekszámukhoz viszonyítva irodalmi és kulturális tevékenységük is zártabb területre terjed ki, mint a szlovákoké, akik jelentékenyebb erőt képviselnek. A bácskai ruszinok a Ruszin Nemzeti Kultúregyesületben tömörültek, és öntudatos kisebbségi polgárok. Vezetőik egy része külföldi ruszin központokban nevelkedett, és folytatta tanulmányait. A tiszta szláv nemzeti és kulturális életet propagálják. 1920-óta Gyuro Bindász Stari Vrbas-i lelkész szerkesztésében kalendáriumot adtak ki, amely a folyóiratot volt hivatva pótolni. A minden télen megjelenő kalendárium [599] éveken át gyűjtőmedencéje volt a ruszin tollforgatók írásainak. A ruszin kisebbségi irodalom legmarkánsabb képviselője dr. Gavra Kasztelnyik, aki Lembergben végezte egyetemi tanulmányait. Több, ruszin dialektusban írott verseskönyve jelent meg. Nemrégiben kiadta a bácskai ruszinok grammatikáját, s egy ötfelvonásos tragédiát is írt, amely a jugoszláv és ruszin színpadokon élénk feltűnést keltett.

Dénes Nyáradi dr. križevaci püspök s Mihály Mudri szintén tevékeny irodalmi munkát fejtenek ki ruszin nyelven. Janko Fejsza kucurai tanító gyermekverseinek megérdemelt sikerük van. A ruszin írók száma állandóan növekszik, és a mondanivalójuk is bővül. A kalendárium már nem elegendő az irodalmi termés befogadására. Ezért Novi Sadon nemrégiben irodalmi folyóirat jelent meg ruszin nyelven, amelyet Đakovón szerkesztenek.

A Ruszin Nemzeti Kultúregyesület kisebbségi hivatást tölt be. A ruszin kisebbségi iskolák részére nemrégiben tankönyveket adott ki, és ezzel jelentős feladatra vállalkozott. Az egyesület a múlt évben összefogásra szólította fel a ruszinokat, és fáradozásának eredményeképpen megalakult a Jugoszláviai Ruszinok Kultúr-közoktatásügyi Szövetsége Kucura székhellyel. 1934 tavaszán még egy hetilap indult meg a már meglevő hetilap mellett, de attól tartanak, hogy két lap sok lesz, és egymás konkurenciájától nehezen tudnak majd boldogulni.