Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. július-augusztus) 7–8. szám, 481–609 p.

Valamelyik ősöm jobbágy lehetett,
kihasznált, nyomorult cseléd,
ki az úr vásznát zokogva fonta,
mindig csak jót akart,
és mindig szenvedett,
mert rászedték naponta.

Ó, nem hiszek, jaj, nem hiszek azóta,
csak lézengek, mint bérenc,
ki züllik, hogy terveit feledje,
hitetlen fohásszal
állok oltár elé,
amelyben nincs ereklye.