Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. július-augusztus) 7–8. szám, 481–609 p.

Jegyesem van: fehér
s egy öreg botom.

Az éjjel a hold a búzákon át
s virágba feslett gyümölcsösökön át
ablakom alá lopózott.
Vidor és fiatal,
s ércujjakkal
kocog az üvegen.

A hold hallgatásától hideg és szőke
út nővéreim hívnak,
még szebb a fehér jegyesem teste,
ha hűs holdvilág
nyalába paskol rajta.
Az éjjel
a vén baráttal, botommal
megyek a végtelenbe.

A hajnal lila selyemmel vonja be
egy asszony halott testét.

Kicsoda, kicsoda játszotta
az éjjel álmaim ablaka alatt

Debussy zenéjét?