Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. július-augusztus) 7–8. szám, 481–609 p.

Szél, vihar, orkán!
zúgásodban meztelenül fürdök én,
hé, hahó,
fehér karom villog,
lobog a hajam, csatalobogó
csak játssz a hajammal, orkán…

Tajtékos hullám,
bontsd ki lelkem messzi szárnyait,
az én lelkem átöleli az egész világot,
világmindenség, reszkess meg bennem!

Orkán, orkán,
lemeztelenültem,
mint te, én is bevetettem magam a hullámzó
föld-vetésbe,
karjaim a világűrt karolják
a végtelenséget üvöltik,
hé, hahó!

Jöjj,
hagyj játszani bennünket,
zuhanjunk a tenger habjaiba,
jöjjetek, kavargó levelek,
jöjjetek, varjak, cápák, hullámok,
jöjjetek, vadul vágtató felhők,
hahó, hé,
rogyásig álljon a tánc!