Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. július-augusztus) 7–8. szám, 481–609 p.

A nappalé az ének és a tánc,
de jő az est, és gyűl a ránc,
a homlokodon a redő.
Az életedet mégse bánd,
jő a halál, ekéje szánt,
vet és nevet.
A halál vet és nevet,
rózsát, tulipánt tépeget,
jácintot, ibolyát,
aggastyánt, kicsi lyányt,
lép és nevet, úgy tépeget,
lépeget.
Lép és tép,
vet és nevet
sápadó, kínos szenvedéseket,
aggódó könnyet és kétségeket.
A nappalé az ének és a tánc,
de jő az est, szorít a lánc,
és megáll a szíved.