Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. július) 3. szám, 137–208 p.

Késő fény reszket a drága bútorra,
Most hal el a napsugár a szobában.
Sárga, csendes fényben ragyog az óra
És két porcellánfigura magában.

Az első: majom, távol tűzött napja,
Szemei messze idegenbe néznek,
A másik Budha, az öreg Pán apja.
Melle, hasa hordó… szinte megigéznek.

Mennyezet sarkában a pók hálót sző;
Majd vérszomjasan ül a zord mezőben.
A szoba csendes. Az est, e csodás nő
Valahol messze jár, fényes esőben.

A vázán az utolsó fény izzik még.
Jön az éj mintha árny országa volna.
A majom rőt, erotikus tűzben ég…
És azt gondolja hogy Buddha – Magdolna