Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. június) 6. szám, 401–480. p.

Először a hangja kap meg, modora, ahogy minden elfogódottság és zavar nélkül, komoly, szinte hideg tekintettel néz szembe új regénye anyagával, hogy közvetlenségével, alakjaival közös életintenzitásával mondja e1 egy hivatal mindennapos dolgait, igazgatók és hivatalnokok bajait, örömeit, apró események közhelyeit. Az intimitásnak, a szűk környezetre szorítkozó részletnaturalizmusnak és a rejtett ösztönök mélyéről feltörő belső indító erőket túlrészletező írónak az „Rt.”² negyedik regénye, s ahogy a „Jane and Jonny”-ban egy bárba tévedő, kopaszodó agglegény kezdődő züllését, lekerülését írta meg, a ,,,Fischmann S. utódai”-ban egy gazdagodó, vidéki zsidó család úrhatnámság, élvezethajhászás és üzleti gondok között élő tagjai arcképsorozatát mögöttük a feltörő antiszemitizmus problémagyökereivel és az inflációs idők magyar társadalma tragikus zavaraival, a „Nászinduló”-ban pedig a két egymás mellé sodort ember házassága tévútjai, a hivatalban túlórázó férj kamaszkori vízióiból felmerülő, utcaleányok felé vágyódó nemi gátlásai – tulajdonképpen minden regénye a kispolgári élet miliörajzából, a hétköznapi sivárságában idegesen feszülő eseményekből kerül ki, és a színtelen próza szürke takarója alatt is ideges nyugtalanság érzetét keltik. Az „Rt.”-ben, a hivatalnoki lélek jelenségeinek e villámgyors, szinte pillanatfelvételeiben és az irodai élet sivárságának, kilátástalanságának matematikai pontosságú vetületeiben Komor András közvetlen átélései, élményei látszólag idegileg is ránehezedhettek, mert alig pár rövid órára fogja a cselekményt, az építőtársaság visszaéléseit, és máris vége a „Rt.”-nek, kisemberei szerény életpályájának, kisemberei szerény életalapjávonulnak: Kümmerle úr, a hivatalban díszbe öltözik, és munkáját magasztos élethivatásnak tartja; Káldor úr régi, kopott katonai zubbonyát ölti fel, újságot olvas, cigarettázik, és napjait robotnak tekinti; Sári kisasszony pedig az igazgató védelme alatt áll… valamennyi élő figura, egy társadalmi osztály meglepően hű rajza, s ha különböző lelkiállapotokat jelenítenek is meg, mindig külsőségüknek hűen viselkednek, és rájuk osztott szerepeikből egy pillanatra sem esnek ki. Nagyítóüveg alá tette az író ezeket a figurákat, de gondjukat, bajukat, kicsinyes dolgaikat mégsem úgy figyelte meg, ahogy a zsurnalisztikus és belletrisztikus irodalmi terminológiák közölt vergődő, de a lélektan tanulmányozásától soha el nem szakadó mai regényírónak napjaink apró hőseivel való szolidaritását hangsúlyozni kellene. (Gondoljunk Fallada „Kleiner Mann”-jára!) S ameny[467]nyire az „Rt.” sorsára fűzött emberfigurák számára nincs kiút, éppen úgy lesz nyilvánvalóvá, hogy Komor András négy regénye jól kitaposott útján sincs továbbjutás, továbbfejlődés. A lényeget kell majd megkeresnie, a szenvedések okait és a szen-vedésektől való elszakadás lehetőségeit, mert kispolgárai életének fonalait nem a figurák, s nem is az író tartják kezükben. A hivatalnoki szegénység és a kiszolgáltatottság mindennapi tragédiáját megírni, és nem jutni tovább a detektívek között lépdelő vezérigazgató előtt mélyen kalapot emelő Kümmerle összeomlásán… hovatovább olyan szublimált gondolati légkörbe vonhatják ezt a minden megbecsülést megérdemlő, érdemes fiatal írót, hogy mindjobban távolabb esik majd attól a feladattól, amelyre erős érzéke és kollektív hajlandósága könnyen predesztinálhatnák.

²) Pantheon kiadás