Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. július) 3. szám, 137–208 p.

Krklec, Gustav: Az öröm percei

És jön a perc,
Mikor az ablak alá sötét éj oson,
Halott rózsákat hoz kosarakban.
Róla álmodom,
Valahol messze, az éj sötét hullámain
Halott rózsák utaznak.

Halott rózsák,
Halott álmaim!
Dermedt, örök partokat sejtek ott
És sötét erős szirteket.
Valahol messze, – talán

E világnak túlsó oldalán.
Ebben a percben minden boldog:
Szoba, tárgy, ablakok és függönyök,
íróasztal és dohányszelence…
Ebben a percben minden boldog.
És én:
E sivár éjemen –
Mint végtelenbe nyújtott ágai a fának –
Nem látott hajnal fehér örömére várnak.