Mérd föl szemeddel e papír
mezőségét – csak ennyid van,
csak ennyin s ennyit teremhet –
ne fogódzz te eszterláncba senkivel –
tán kerül marokszedőd is.
S ha nem kerül? Neked mindegy,
senkivel sincsen közöd –
ha az időd elérkezett
Péter-Pálkor – ez a munkád:
ezt a rendet learassad!
S te arassad. Mert ha más jön,
máshonnan jön, máshová tart,
más vágású, más fogású –
s nem arattál: mit sem érsz.
Nem odakint: itt, e csendes
vacokban, hol betűd rovod,
csakis itt fő a Jövendő:
itt fűts alá, itt kavarjad,
itt kotyvasszad – el ne csábulj
e kulcslyuktól, a Mindenség
titkait, hol kilesheted –
Isten szívedobogását,
remegését, gyorsulását,
kihagyását innen lesd meg!
Mérd föl szemeddel e papír
mezőségét – csak ennyid van,
csak ennyin s ennyit teremhet –
ne fogódzz te eszterláncba senkivel:
gyűjtsd a termést kalangyába,
s énekelj!