Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. május) 5. szám, 325–398. p.

Janus Pannonius a magyar reneszánsz legkiemelkedőbb alakja. Humanista költő, szónok és tudós. Nagybátyja, Vitéz János esztergomi érsek már 13 éves korában leküldte Ferrarába, Guarino híres iskolájába, hogy a legkiválóbb olasz tanítómestertől sajátítsa el mindazt, amit az ébredező humanizmus a kor vezető egyéniségeitől megkövetelt. És Janus nemcsak hogy eleget tett e követelménynek, hanem hamarosan fölül is múlta kortársait. Munkásságának zömét egészen fiatalon, húsz éven alul írta, s csipkelődő, élénk szelleme híressé tette egész Itáliában. Mint általában a humanisták, ő is költőideált keres magának a klasszikusok között, s ezt meg is leli Martialisban. Terjedelmes dicsőítő énekei alapján barátai új Vergiliust láttak benne. Vannak sikerült Plutarkhosz és Plotinosz-fordításai és elmélyülő elégiái is, igazi nagysága azonban mégis csak abban az epigrammaköltészetben bontakozik ki, melynek mestere a fullánkos, vitriolos Martialis, Janus kedvence.

Ma már másképpen ítéljük meg rendkívüli tehetségét, mint a humanisták kora. Ma terjengős, fárasztó, tudákos, retorikai fogásokkal zsúfolt költészet ez, mely élménytelenségével, állandó mitologizálásával visszarettenti az olvasót. Janus azonban kortársainak írt, s ha a humanizmusnak az volt az álláspontja, hogy a költészet tanulható, s hogy az az igazi költő, aki a legtöbb reminiszcenciát tudja elkeverni soraiban, akkor Janus valóban a legelső közöttük, mert – egyik barátja szerint – memória tekintetében alig vehette volna fel valaki vele a versenyt.

Itthon gyorsan halad előre, s már 27 éves korában pécsi püspök. Sokat szenved állandó betegeskedése miatt, s ekkor költészete is őszintébbé, mélyebbé válik. Részt vesz a Mátyás elleni összeesküvésben, s mint kegyvesztett hal meg menekülés közben, 37 éves korában.

Minthogy ő a magyar reneszánsz reprezentánsa, születése ötszázadik évfordulója méltó alkalom nekünk, hogy megemlékezzünk róla. Költészetének itt-ott kibuggyanó szépsége talán még a mai olvasót is megfogja annyira, hogy e pár fordítás alapján némi képet alkosson magának a legnagyobb, latinul író magyar költőről.