Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. április) 4. szám, 245–324. p.

Ami az amerikai regényben új, az nálunk, Európában már megszokott, sőt bizonyos mértékig unott. A kései naturalizmusnak, a realizmusnak utolsó hullámverése ez, ami most ért az óceán másik partjáig, s Dreiserből az amerikai Dosztojevszkijt, Sinclair Lewisből pedig az amerikai Flauberte-t formálta. Ezzel a két nagy íróval tört meg az amerikai regénynek borzongató (Poe), majd kalandorok durva öklétől, pionírok szenvedéseitől (Bret Harte, Jack London) pittoreszk vonala. Kalifornia aranylázától, Alaszka jégmezőinek új barbáraitól fordult el, s a modern nagyváros kegyetlenségét, életharcát választja megfigyelései terrénumául a szocialista Upton Sinclair Dreiser, és Sinclair Lewis is, aki első regényeiben még az amerikai vidéki város és az irodalmi melankólia, ami elődjeinek, Lee Mastersnek és az expresszív lírához közeledő Sherwood Andersonnak művészi, lelki komponense, az Sinclair Lewistől már teljesen idegen. Szabad, merész, harcos szellemében a cinizmus, az egyre fokozódó szatirikus gúny az, amivel a közép-nyugati államok kisvárosait elénk vetíti. A „Main Street” városkája olyan, ahogy Boylesve a francia vidéket vagy akár Gottfried Keller Seldwylát megírta, csak a filiszter telekügynök „Babbitt” jelenti számunkra az amerikai életnek azt a típusát, akiben az egész amerikai társadalmat felismerhetjük. A „Sam Dodsworth” az utazó amerikainak az európai kultúrához közeledő érdekes viszonyával foglalkozik, első, merész kísérletül megmutatni, hogy az európai kultú[314]rában is sok van a felszínességből, a lélektelenségből, a szívtelenségből. Az Arrowsmith az amerikai reklámszellem elsőrendű torzképe, s a sarlatán Pickerbaugh figurája tökéletesen hiánytalan, egészségesen humoros portré. Maga Arrowsmith, a pályáját, tudományát fanatikusán szerető orvos valóságos irodalmi testvére a most megjelent „Művészek”⁷⁾ Myronjának, aki egy vidéki kis szálloda boyából lesz Amerika hotelkirálya, s amikor karrierje tetőpontjáról lecsúszva, rendíthetetlen, meg nem alkuvó idealizmusával újra kezdi ott, ahol régen abbahagyta: a kereskedelmi utazók kellemes szállodájánál. A két testvér ragyogó portréja mellett – Myron, a „száraz üzletember”, aki elgondolásaiban, terveiben nagy költő és a fellegekbe járó Ora, aki minden „íróisága” mellett viszont csak üzletember, ponyvaregények, tömegízlésre húzott filmszcenáriumok összetákolója – a regényben Amerika egész szállodavilága, a hoteldinasztiák vezérei, az igazgatók, az alkalmazottak, a lakók ezrei vonulnak fel, s féktelen, megmámorosodott szabadságából a hétköznapi valóságnak, a munkának, az alkotásnak valósághimnusza zeng. A „Művészek” koncepcióban is a legtökéletesebb Sinclair Lewis-regény, egyben egy őszinte és független elme álmainak, valóságai átélésének szakadatlan gondolati eredményeit is adja, s az energiának az a biztonsága, világossága sugárzik belőle, amely a pénzsóvárgás, a sportőrület, a fegyverkezés világában a szkeptikus ember helyett a teljes, a céltudatos Ember diadalát hirdeti.

Latin-Amerika regényeiről, a dél-amerikai spanyol irodalomról alig tudunk valamit. Baldomero Sillo hátborzongatóan nyomott levegőjű, nagy elbeszélései Chile salétrombányáinak szörnyű atmoszférájába visznek, s a venezuelai Rufino Blanco Fombona „El hombro de oro”-ja („Ember aranyból”) a kis dél-amerikai államok vigasztalan korrupcióját, politikai cselszövéseit kegyetlen realitással világítja meg. Az „őserdő költőjé”-nek, az uruguayi Horace Quírognak több könyve jelent meg európai nyelveken’, s ő az egyetlen, akinek primitív, nyers színeiből az őserdők titokzatos és komor természeti hatásokkal, varázsokkal telített világáról hű képet kapunk. Latin-Amerika reprezentáns nagy írója azonban a német B. Traven. Mexikó proletárjainak, a gyapotszedőknek, az indiánoknak és a többi páriáknak borzalmas életét töretlen, szépítés nélküli saját átélésein át adja. A volt matróz, hajófűtő, dokkmunkás, aranyásó, gyapotszedő, cow-boy, felfedező és néptanító a szociális lelkiismeret őszinteségével írja regényeit, s a „Halálhajó” után, amelyben egy okmányok nélkül maradt amerikai matróz vigasztalan európai szenvedéseiről számol be, most az „Aranyásók”⁸⁾ (eredeti címe: „Der Schatz der Sierra Madre”) jelent meg magyarul. A „Halálhajó” megdöbbentő meglátásai, az európai országok rendőrségeiről adott nyers riportázsa és a hajótársaságok kapzsiságát megmutató visszaélései mellett az „Aranyásók”-ban már nem találtuk azt a szenvedő életet, azt a szörnyű nyomordokumentumot, ami Traven jelentőségét annyira kidomborítja. Az olajforrások, az olajkutak vidékéről az ott foglalkoztatott munkásokról, akik fejjel lefelé, térdeikkel kapaszkodva lógnak a gerendákon, s ebben a borzasztó helyzetben, szédítő magassá[315]gokban tartják a nehéz gerendákat, még tud újat mondatni, s meztelen képpé kopasztani a vigasztalanul sivár olajvidéket, de amikor munkanélkülieit a régen kimerített aranybányák vidékére viszi, és primitív szerszámaikkal, dagadt karmokká váló kezeikkel az aranyat fejteti, teljesen Bret Harte és Jack London jól kitaposott mezsgyéin halad. Tartalmi ismertetést adni erről a túlzsúfolt regényről, amely vonatrablástól, rablók elleni harcoktól, a hónapok óta együtt dolgozó aranyásók egymás iránti féktelen gyűlöletük mélyén lappangó gyilkosságig fokozódik, nagyon nehéz. De a sötét mexikói háttérből nyíló miniatűr drámái mögött is ott fénylik B. Traven nagy, dekoratív képei emberi invenciója és valóban vad, nyersanyagából sok oly szép irodalmi hatást csiszol ki, amelyek páriaembereit élet- és verejtékáldozatukkal a szenvedés mártírjaivá tisztítja. Ilyen mártír az öreg Howard, aki a tíz hónap állati szenvedésével ásott aranya elvesztése után valami emberfeletti, lelki megnyugvással megy vissza indiánjai közé kuruzslónak, törvényhozónak, bölcsnek.

¹ Athenaeum kiadás, Budapest.
² Athenaeum kiadás, Budapest.
³ Nyugat kiadás, Budapest.
⁴ Nyugat kiadás. Budapest.
⁵ Vigilia kiadás, Pozsonyi László kitűnő fordítása.
⁶ Athenaeum kiadás, Budapest. Pálóczí-Horváth György jó fordítása.
⁷ Athenaeum kiadás, Budapest. Bálint György gördülékeny, sokszor a pesti argó modorába csúszó fordítása.
⁸ Pantheon kiadás, Salgó Ottó jó fordítása.