| A francia irodalom egyre őszintébb érdeklődéssel kíséri François Mauriac forró katolicizmustól, a hit életfelettisége nemességétől fűtött újabb regényeit, és az a lelki reneszánsz, a francia regénynek az a lelki forradalma, amely Gíde örök, tikkadt vágykeresésében, Proust fölényesen fanyar impresszionizmusában teljesedett ki, vele tér vissza a bourgeti regény zárt formáihoz, de Pascal szelleméhez is, amely a belső szomjúságot, a tépelődést, a krisztusi könyörületesség felé vágyódással csillapítja. Költőként kezdi pályáját, s gondosan megformált versei mögül annak a gazdag lelki életnek egyre táguló hangulata tör fel, amely későbbi tanulmányaiban, [312] majd regényeiben a magányos emberi szív és a nemes bánat pátoszos, szinte elégikus helyzeteivel régi kápolnák csendes vecsernyéihez, nehéz tömjénfüstjéhez ér. Első regényeiben még túltengnek az önéletrajzi részletek, a diákélet környezetrajza, a családi házból való bátortalan elindulás s lírikus formákra, ápolt verssorokra emlékeztető túlérzelmesség, de az ifjú katolikus lélek örök benyomásai: áldozás, szeminárium („La Chair et le Sang”), ősi katedrálisok komor boltívei, ódon tereken átvonuló zarándokcsapatok képei már beleérnek a korba, a bűnöktől és az élvezetektől üres meddőségbe („Désert de l'Amour”), az Ádám óta vétkező ember bűntudatába. Napjaink intellektuális irodalmának elközönyösödő, sokszor unott atmoszférájában Mauriacnak az égi világosság és a földi tűz között járó regényei a francia nép szellemi hagyományainak, a gall nép-test külső és belső életfolyamatainak tisztaságára mutatnak, arra, amit Péguy úgy fejezett ki, hogy „kell Franciaország, és kell, hogy a kereszténység folytatódjék benne”. Legújabb munkája: „A Frontenac-misztérium”5) – „A szerelem sivatagja” és „A méregkeverő” mellett magyarul már a harmadik Mauriac-regény – a családi tűzhelytől távolodó, de a család melegéhez újra visszatérő öt Frontenac gyermek életének története. Az első fiú élete álmairól mond le, és a családi üzletet veszi át, a másodikat kalandos természete gyarmatokra űzi, majd a háborúban pusztul el, a harmadik: Yves, az anya kedves gyermeke költő, akit párizsi élete körforgása tép el a régi háztól és a sárguló szőlőhegyektől. A regény túlfűtött melankóliáját sugárzó, sápadó, beteg anyával szemben az író az öreg, mogorva nagybácsit, Xavier-t rajzolja meg aggódó titkával s igénytelen, egyszerű, kis kitartott nőjével jelképéül annak a misztikusságnak, amely a francia családi életet még ma is áthatja. A ma irodalmában Mauriac katolicizmusát, a lelki élet és a lelki hangulat finom párázatából teljesedő, tiszta vágyát figyelemmel kell kísérni. Bourget programos, Claudel szubsztanciális katolicizmusa mellett Mauriac regényeinek jelentősége, hogy az alapjaiban megrendült világban, ha társtalanul is, szószólója annak az embercsillagnak, amelynek útja az isteni ég felé visz. |
Fejlesztette: GAS Softwares