Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. április) 4. szám, 245–324. p.

Ma ment el a reggellel,
minden küszöböt szótalan hagyott,
magamra maradtam;
a tőlem elfordult fénynyomok
bánatom holt aranyban.

Ma ment el a reggellel
első levélként víz sodrán,
mint bús szóhullám, fagyott;
de Istenné örökölt néma vágy
zengése, ki örökre távozott.

Nem nyílott nékem tőle semmi,
maradtam útja feledt köve;
de siratom feledt életemmel,
s magamra venném, mi útja keresztje
helyette vérezve.

Ma a reggellel ment el,
feszületnél is elhaladt, tovább,
s ott, hol nézték út mentén rózsák;
s a szerelmem, mint ünnepi gyertyaláng
fénylik rá, szánja… tovább…

Fordította: Kristály István