Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. március) 3. szám, 165–244. p.

Amikor a Kalangya tavalyi áprilisi számában megjelent nótagyűjtésem, egyik nótarajongó annak a sejtésének adott kifejezést, hogy miután a kezdet nehézségein túl vagyunk, a Vajdaság magyarlakta vidékeiről csak úgy fognak özönleni a szerkesztőségbe a különféle helyi népdalok tömegei.

Nem így történt.

Úgy látszik, hogy vagy nincsenek másutt ily helyi eredetre valló dalok, vagy – ami valószínűbb – nincsenek lelkes néprajzi gyűjtők. A mindennapi, megszokott preferánszparti a kabinokban, rendes pityizálás baráti körben a jó boráról híres kis korcsmában, a nyulászat, foglyászat – Uram bocsá’ –, pincészet és fürjészet mégiscsak kellemesebb s nélkülözhetetlenebb időtöltés, hogy a homokfürdőzésről, strandolásról ne is szóljak, mint a nótahorgászat a közönséges nép végtelen tengerében.

Így hát nem marad más hátra, folytatom magam, ott, ahol elhagytam. Mert csak sikerült ám megint felfedeznem egy oly nótát a kanizsai nép ajkán, amely – gondolom legalább – kevésbé ismert. Az első ízben közölt kilenc nótáról ugyanis Bartók Béla, a hírneves zeneszerző és nótagyűjtő, kinek beküldöttem azokat, megállapította, hogy e dalok az ún. „újabb magyar népdalok” csoportjába tartoznak, több-kevesebb dallam és szövegbeli változással másutt is éneklik őket. Mindez azonban – mint írta – mit sem von le a gyűjtés értékéből, s további munkára serkentett.

Íme, ez a nóta:

Gyenge házunk teteje,
Rászállott a cinege,
Szállj le róla cinege,
Letörik a teteje.

Nincs édesebb, mint a méz.
Ki kit szeret, arra néz,
Lám én barnát szeretek,
Ha ránézek, nevetek.

Ez a kis lány de kövér,
Talán mandulával él.
Mandulával, mandulával,
Barna legény csókjával.

Ez a kis lány de sovány,
Orcája oly halovány, [206]
Ne sírj csárdás Mariskám,
Tiéd leszek bőt után.

(Énekelte: Kis Maris, városi lány)

Van azonban három olyan dalom, amelyeket jogász koromban Pest környékén hallottam, és semmiféle gyűjteményben nem sikerült fellelnem őket azóta sem. Azonban ezen a környéken is énekli őket a nép. Ezek:

Az adós, az adós, kinek a gatyája gyócs,
Lám az enyim nem gyócs,
Nem is vagyok adós,
Az adós, az adós, kinek a gatyája gyócs.

Az a pék, az a pék, kinek a gatyája kék,
Lám az enyim nem kék, nem is vagyok én pék.
Az a pék, az a pék kinek a gatyája kék.

Életemnek végóráját töltöm a kocsmába,
Ha meghalok, az angyalok visznek mennyországba.
Az angyalok mind azt mondják odafönt az égbe:
Uram ezt a jó borivót vegye kegyelmébe.

Patkó Bandi híres legíny vót,
Nadrágszíja hét likra szót,
Átal is ment a Körösön,
Bele is fút Örökösön.
Fűzfalevél, nyárfalevél,
Ősszel elsodoríti őket a szél. [207]

Úgy szövegük primitívsége, mint dallamuk egyszerűsége föltétlenül népi eredetre mutatnak.

Egyik ismerősöm pedig arra hívta fel figyelmemet, hogy az A csizmámon nincsen kéreg kezdetű ropogós csárdást népünk fiai s lányai itt a következő négy sorral megtoldották:

Sárga csizmám kopogó, kopogó,
Rózsám szeme ragyogó, ragyogó,
Édesanyám, jaj de jó, jaj de jó,
Hogy a világra hoztál.

A váratlan fordulat a negyedik sorban, a naiv néplélek féktelen életörömének klasszikus megnyilvánulása, amely már a rímeléssel se törődik. Amelyre pedig a népi dal minden másnál nagyobb figyelemmel van.

De újabb játékdalokkal is megörvendeztett Pircsi lányom, aki élénk érdeklődéssel kísérte a gyermekdalok sorsát. S egész kétségbeesett, amikor észrevette, hogy nem kevesebb, mint három olyan játékdalt énekelnek még Kanizsán a polgáristák meg a pöttyöm elemisták, kófic lányok, amelyeket előbb kifelejtettek a sorból a nagy játékos buzgóságban. Ezeket is közreadom hát, egyrészt, hogy a sorozat teljes legyen, de főleg, hogy a kis öreget megnyugtassam.

Az eszterlánci háromsoros dalocskánál a kislányok összefogódzva körbeállnak, majd körbe-körbe táncolva éneklik a dalt, amelynek utolsó soránál egy-egy társuk nevét kiáltják, amire ez kifordul, s így a többinek háttal énekli tovább a szöveget újból és újból, míg az összes apró szereplők ki nincsenek fordítva. Lányokhoz illő, végtelenül ártatlan és kedves játék.

Lánc, lánc, Eszterlánc,
Eszterlánci cérna, cérna volna,
Arany volna, mégis kifordulna.

A Gazda rétre megy kezdetű már főzéssel kapcsolatos, s így az előbbinél sokkal fontosabb szerepe van a játékdalt kedvelő társadalomban.

A körbeállás természetesen elengedhetetlen. Egyik játékos, a gazda a körön kívül jár, míg a többiek hangosan éneklik a szöveget, amelynek negyedik sorába mindig más-más szó iktatódik. Kolbász, só, paprika, hurka stb. vagy pedig kés, villa, lábas, fazék, főzőkanál, szóval mindaz, ami egy ízletes ebéd elkészítéséhez akár hozzávaló [208] anyagban, akár pedig főzőszerszámokban, szükséges. Az az ügyes és kedvelt játékos, aki valamely eddig még nem hallott, tréfás kelléket tud a szövegbe iktatni, pl. a hurka vele megy, vagy pl. a tepsi vele megy. Mindegyiket egy kis lány személyesít meg, aki csatlakozik a körön kívül járó gazdához. Ennek aztán szívből tudnak kacagni az apróságok. A kör mindig szűkül, a külső lánca növekszik. Ha a kör elfogy, kész az ebéd.

A Gazda a rétre megy, a gazda a rétre megy,
Ki a, ki a rétre megy, a kolbász vele megy,
A gazda rétre megy, a gazda rétre megy,
Ki a ki a rétre megy, a hurka vele megy.

A zsír is vele megy, a fatál is vele megy,
a főzőkanál is vele megy stb.

A Bújj, bújj zöld ág sorral kezdődő gyermekdal annyira ismeretes, hogy tán nem is igen kellene róla sokat mesélni. Két leányka összefogott kezét magasra emelve kaput formál, a többi meg folyton énekelve e szöveget körbe-körbejárva átbújik alatta. Az első rész eléneklése után bezárul a gyönge kapu, a kör megáll, s az épp következő társukat a körben kivallatják: Angyal-e, ördög-e? Ha elneveti magát, ördög, ha nem, akkor angyal. Ezek eszerint két külön helyen a pokolban is a mennyországban gyülekeznek. Majd onnan új játékba kezdenek.

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.

Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem váradat, váradat,
Szita, szita péntek
Szerelemcsütörtök
Zabszerda.

Ördög vagy-e, angyal vagy-e, nézz az égre, köpj a földre.

Míg egymás csipkedésére szolgál leánykáinknak következő kedves kiszólása:

Üzenem az édesanyádnak,
Kössön jászol elé szamárnak.

*