Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. március) 3. szám, 165–244. p.

Valaki szólt: nézd azt a cselédet
az ablak félfáján, szinte lóg;
és úgy nótázik, mint egy vörösbegy,
piros ruhában, fenn, fenn, kevélyen,
magasan, a kék ég és a füstös
tető alatt, a legmagasabb emeleten.

Fölvetem fejem; szinte szédít
a magasság, s gondolkozom:
ki lát ott be az üvegen,
az ablakon, s miért kell ragyogni
a tető és kormos szarufák
alatt annak a vaksi üvegnek.

A cseléd dolgozik… Egyre leng
a piros ruhácska odafent,
s ahogy mélyebben kihajol
az utca fölé (mint égő házból
a piros láng kicsap), akkor látom,
hogy várandós, terhes a szegény.